Főoldal Újdonságok Fórum
Liturgikus naptár
Vasárnapi gondolatok
Hétköznapi gondolatok
Szentek ünnepei
Irattár

dolgozoszoba[kukac]plebania.net
Levél a szobafelelősnek

 
DOLGOZÓSZOBA - Szentek ünnepei

Szűz Mária mennybevitele (Nagyboldogasszony)
Ünnepe: augusztus 15

A legfiatalabb dogma Máriáról, de maga az ünnep igen ősi. Szent István király is nagyboldogasszony ünnepén halt meg. Mária, fia mellett, mint mindannyiunk édesanyja közbenjár értünk, imádságra, bűnbánatra hív mindannyiunkat. 

Dr Bernyik György 2004

Évközi 20 vasárnap

Lk 1,39-56

„Áldott vagy te…”

 

Mária és Erzsébet találkozásának leírása Lukács evangéliumában (1,39-45) nem pusztán Jézus családjának családi eseményeiről tudósít, hanem sokkal inkább üdvtörténeti elbeszélés. Ez a találkozás ad alkalmat arra, hogy Lukács tisztelettel adózzék Mária hitének, és a történethez kapcsolódó himnusz által bemutassa Mária hitét. A jelenet középpontjában két asszony áll, de rejtve „méhükben hordozva” ott van a későbbi Keresztelő János és ott van a világ üdvözítője Jézus. Az üdvtörténet jövője jelen esetben két törékeny asszony testére és lelkére van bízva.

Lukács és az ókor a biológiai anyaságot és a lelki kapcsolatot nem választotta soha szét. Mécs László szavaival mondhatjuk: „…az anyám tudta, hogy királyfi vagyok.” Ebben a szituációban Mária, akit a II. Vatikáni zsinat után az „első hívőnek” is nevezünk az egyetlen aki fia jövőjére, ismeretlenül is igent mondott.

A történet túl a két nő találkozásán fő története a „lélek működésének” is, hiszen, Mária és Erzsébet is, mindent a „lélek ösztönzésére” tesz és mond. Erzsébet kérdései teológiai kérdések, Mária számára nem csupán rokon, hanem az „Úr anyja” (43.v.), vagyis a jelenetet éppen Erzsébet felkiáltása teszi üdvtörténeti eseménnyé, vagyis nem csupán anyák, hanem próféta anyák nyilvános, és üdvtörténeti személyek rejtett találkozásává. Ennek a találkozásnak az örömét a hit adja „boldog vagy, hogy hitted”(45v.), mondja Erzsébet Máriának, és ennek a hitnek az öröme terjed ki előbb Erzsébetre, majd pedig az egész Zakariás házra, majd pedig az olvasókon keresztül az egész egyházra. A későbbiekben sok egyházi és liturgikus szövegben visszahangzik ez a mondat „boldog vagy, hogy hitted”. Mária hitének tehát kulcsszerepe van az Isten által kezdeményezett üdvtörténeti események sikerében.

A Magnifikát keletkezéséről szóló irodalmi és történelmi viták elcsitultak, annyit mindenesetre mondhatunk, hogy jól kifejezik Mária lelki állapotát, de naívság lenne azt gondolnunk, hogy Mária a pillanat hatására gondolta ki ezt a hosszú számos ószövetségi utalást tartalmazó éneket. Inkább Lukács merítette egy olyan himnuszból, zsoltárból, amely keresztény közegben az evangélium megírásakor Kr.u. 70 körül már használatban volt. Lukács gyermekségtörténete evangélium az evangéliumban, vagyis a gyermekségtörténet elbeszéléseiben úgy beszélnek a szereplők, ahogyan a feltámadás után tekintettek Jézusra. Lukács amikor mint maga írta „mindennek utána járt” nem csupán eseményeket gyűjtött össze, hanem össze gyűjtötte Jézus családja körül kialakult keresztény legendákat is, és a Jézusra alapozott messiási hit ébredésének első lépéseit. Érthető tehát, hogy őt tekintjük az első Mária teológia megírójának. Ezt fejezte ki az az ókori legenda, mi szerint Lukács festette volna az első Mária képet. Ez igaz, de nem ecsetel, hanem tollal és az ősegyház mariológiájának rögzítésével.

Lukács eme elbeszélésének irodalomtörténeti és művészettörténeti hatása igen nagy. A keresztény himnológia és a költészet számos esetben tért vissza ennek a jelenetnek a megformálására újra gondolására. Benne mindkét anya hős és példakép lett, akikre szívesen tekintettek vissza a keresztények.  Caelius Sedulius 450k így fogalmazza meg a keresztény egyház tiszteletét „ Szent anya, üdvözlégy, a Királyt szüléd a világra, azt aki országol mennyben és földön örökké.” Szt. Bernát azt írta 1140-ben született himnuszában a keresztény olvasóknak „Azt idézzed, egyre nézzed, milyen nagyra tétetett. Zengve tiszteld, ki az Isten boldogságos anyja lett.” Az egyház gyöngéd tisztelttel vette körül Jézus édesanyját, annak ellenére, hogy időközben a világi társadalomban megváltozott az anya képe és az anyák tisztelete is. Nem mindegy, hogy milyen módon tekintünk a hit őrzőire, ez nem csak másoknak adott tisztelet, hanem lelkünkben felépített érzés, mely bennünket is képessé tesz a hit születésének megértésére, és a hit érzésének megőrzésére.

Szűz Mária, Jézus anyja, Istenanya. Jézusra való tekintettel Isten megóvta őt a bűntől, és élete végén testestül-lelkestül a mennybe vitte. Az egyház ősi hitét 1950-ben tette XII. Pius pápa kötelező hittétellé. Mária, égi édesanyánk, Jézus közeléből segít életünk küzdelmeiben.

XII. Piusz pápának Munificentissimus Deus kezdetű apostoli rendelkezéséből
(AAS 42 /1930/, 760 762 767-769.)
Tested szent és dicsőséges
A szent egyházatyák és nagy hittudósok az Istenszülő mennybevételéről úgy beszéltek ünnepi homiliáikban és szentbeszédeikben a néphez, hogy az a keresztény hívők előtt már ismeretes és elfogadott igazság, s azt még érthetőbben ki is fejtették. Az ünnep értelmét és tartalmát mélyreható érvekkel tárták hallgatóik elé. Főként azt igyekeztek világosan kifejteni, hogy ezen az ünnepen nemcsak azt ünnepeljük, hogy a Boldogságos Szűz Mária teste nem volt alávetve a romlandóságnak, hanem azt is, hogy ő a halál felett diadalt aratott, és egyszülött Fiának, Jézus Krisztusnak példájára az ő teste is megdicsőült a mennyben.
Ennek az egyházi hagyományban levő igazságnak a legkiválóbb hirdetője Damaszkuszi Szent János Amikor a Boldogságos Istenanya test szerinti mennybevételét párhuzamba állítja az ő többi kiválóságával és kiváltságával, lángoló ékesszólásával azt mondja: �illő volt, hogy ő, aki szüzességét a szüléskor is sértetlenül megőrizte, halála után is megőrizze testét minden romlástól. Illő volt, hogy ő, aki Teremtőjét gyermekeként hordozta ménében, Isten hajlékába jusson. Illő volt, hogy a jegyes, akit az Atya jegyzett el, a mennyei otthonban lakjék- Illő volt, hogy ő, aki szülésekor a fájdalom tőrétől mentes maradt, de amikor Fiát a keresztfán látta, a szívét döfte át a fájdalom tőre, ott lássa Fiát az Atya mellett trónolni. Illő volt, hogy az Isten Anyjáé is legyen az, ami a Fiáé, és hogy minden teremtmény tisztelje őt mint Isten Anyját és szolgálóleányát."
Konstantinápolyi Szent Germánosz kifejti, hogy az Istenszülő Szűz Mária testének romolhatatlansága és mennybe felvétele nemcsak annak a következménye, hogy ő Istenanya, hanem szűzi testének egészen különleges szentségéből is következik ez: �Te � miként a Szentírás mondja � nemcsak szépségben (Zsolt 44, 5) tündökölsz, de szűzi tested egészen szent, egészen tiszta, egészen az Isten otthona; ebből az is következik, hogy nem porlad el, hanem ez az emberi test romlás nélkül a romolhatatlan dicső életbe való. Élő és fölséges, sértetlen, és részese a tökéletes életnek."
Egy másik régi író pedig így bizonyít: �A mi Üdvözítő Istenünknek, Krisztusnak, az élet és halhatatlanság adományozójának boldogságos Anyja Krisztus által él romolhatatlan testben mindörökké, ő támasztotta fel sírjából, ő vette fel magához a mennybe, hiszen egyedül csak ő tudta ezt megtenni."
A szent egyházatyáknak minden bizonyítéka és megfontolása, mint végső alapra, a Szentírásra támaszkodik, amely Isten szent Anyját úgy állítja szemünk elé, mint aki isteni Fiával a legszorosabb kapcsolatban van, és az ő emberi sorsában mindig részesedik.
Főként pedig arra kell nagyon figyelnünk, hogy a szent atyák már a második századtól kezdve Szűz Máriát úgy említik, mint új Évát az új Ádám mellett. Bár alá van neki rendelve, de mégis a legszorosabb kapcsolatban van vele még abban a harcban is, amelyet az ő sevangélium előrejelzése szerint az alvilági ellenséggel szemben a bűn és halál feletti teljes győzelem fejezett be. E kettő feletti győzelmet a nemzetek Apostola mindig összekapcsolja írásaiban. Mivel pedig Krisztus dicsőséges feltámadása ennek az említett győzelemnek a lényeges része és egyben végső győzelmi jele, azért ebből arra is kell következtetni, hogy Mária szűzi teste is megdicsőült, hiszen Fiának ez a harca közös volt a Boldogságos Szűz harcával. Ugyanez az Apostol ugyanis ezt mondja: Amikor ez a halandó test halhatatlanságba öltözik, akkor teljesedik az írás szava: A győzelem elnyelte a halált (vö. l Kor 15, 53).
Ezért tehát Isten fölséges Anyja Istennek ugyanazon egyetlen, előre elhatározott akarata szerint titokzatos módon egybekapcsolódott Jézus Krisztussal: szeplőtelen fogantatásában, istenanyaságában és sértetlen szüzességében, és azzal, hogy oly nemes társa volt Megváltó Istenünknek, aki teljes diadalt aratott a bűn és annak minden következménye felett, így Szűz Mária végül is mintegy kiváltságainak legfőbb koronájaként elnyerte a mentességet a sírban való romlástól, és � szent Fiához hasonlóan � legyőzve a halált, testével és lelkével felvétetett a mennyei dicsőségbe, ahol szent Fiának, az örökkévalóság halhatatlan Királyának a jobbján mint Királynő tündököl.

ELMÉLKEDÉS

Forrás: Ócsai József

Kedves Testvérek!

Ma az Egyház a Boldogságos Szűz Mária mennybemenetelét ünnepli, amit a magyar népnyelv egyszerűen csak Nagyboldogasszonynak nevez. Azt a hitigazságot, dogmát ünnepli ma az Egyház, hogy a Boldogságos Szűz Mária halála után nem úgy halt meg, mint akárki közülünk. Az ő testét nem érte romlás, hanem a mennyei dicsőségbe testestől-lelkestől felvétetett, s a mindenható Isten a mindenség királynéjává tette. A rózsafüzér titkai közül a dicsőséges ezen két titkát ünnepli az Egyház: ki téged Szent Szűz a mennybe fölvett; s a másik: Ki téged Szent Szűz a mennyben megkoronázott.

Ezt a hitigazságot dogmaként vallja az Egyház, vagyis olyan hitigazságként, ami biztos hitigazság a kinyilatkoztatásban. Abban a tanításban, amit nekünk az Isten megmondott, amit minden katolikus kereszténynek vallania kell, ha katolikusnak tartja magát. Ezért fontos, hogy minél jobban megértsük ezt a dogmát, mely tulajdonképpen az utolsó az eddig kihirdetett dogmák sorában: XII. Piusz pápa hirdette ki 1950-ben, s azóta nem hirdettek ki új dogmát.

A Nagyboldogasszony hittitkának jobb megértéséhez adja kezünkbe az Egyház a mai napon azaz imént hallott evangéliumi szakaszt, amely Mária Erzsébetnél tett látogatásáról szól. Azon túl, amit a Szentírás olvasásakor ebből a szakaszból megismerünk, még számtalan más jelentés húzódik meg. Mert a Szentírásban szinte semmi sincs véletlenül leírva, főleg az Újszövetségben nem, ami már az Ószövetségre épít. Tehát az evangéliumi szöveg egy elsődleges jelentésen túl hordoz magában egy mélyebb, másodlagos jelentést is.

Erzsébet így köszönti Máriát: "Hogyan lehet, hogy uramnak anyja látogat el hozzám?" Ehhez hasonló felkiáltás már hangzott el az Ószövetségben. Akkor, amikor Dávid Jeruzsálembe akarta vitetni a frigyládát, mely a szövetség tábláit tartalmazta, s egy zsidó számára az Isten jelenlétének mindennél elevenebb jelképe volt. Mielőtt a frigyláda Dávid Jeruzsálembe vitette volna, megrendült e titok előtt, s így szólt: "Hogyan jöhet hozzám az Úr ládája?" Íme, ezen ószövetségi előkép alapján az egyházatyák már a kereszténység első századaiban Máriát az Úr frigyládájának nevezték. Mária az Isten jelenlétének frigyládája, a szíve alatt megtestesült Ige által.

Az ószövetségi frigyláda nagy tiszteletben részesült. Nem érinthette akárki, s amikor a már kőből épült Templomban volt nem láthatta akárki. Oly magasztos és szent dolog volt, hogy amikor a frigyládát Jeruzsálembe vitték, s egy ember méltatlanul megérintette azt, azon nyomban meghalt. Amikor pedig Krisztus idejében már nem volt a Templomban a frigyláda - mert a történelem viharaiban nyoma veszett - akkor még annak helyét is úgy tisztelték a Templom Szentek Szentjének nevezett legbelső termében, hogy oda csak egyszer egy évben léphetett be a főpap.

Az Isten jelenlétének ez a hordozója - a frigyláda ilyen magasztos és szent volt. Hát akkor mennyire volt szent Mária, aki az Isten valódi jelenlétét hordozta, aki Isten valódi jelenlétét hordozta szíve alatt! De micsoda alázatosság ez Isten és Mária részéről: most már nemcsak a kiváltságosok láthatják, közeledhetnek hozzá, s nem kell szörnyethalnia annak, aki megérinti ezt a frigyládát. S az igazi frigyláda nem csak Erzsébethez megy el, hanem hozzánk is eljön, s elhozza legszentebb magzatát.

De ahogyan az ószövetségi frigyláda is csak hordozója volt a benne lévő szövetségi tábláknak, úgy Mária is hordozója az Isten Fiának. Nem az ő érdeme az, hogy ez így történt, hanem egyedül Isten kegyemének köszönheti mindezt. De ez nem kisebbíti Mária érdemeit sem, mert ahogyan megénekelte a Magnificatban Mária: "Ezentúl boldognak hirdet minden nemzedék." Valóban boldog vagy Mária, ó áldott frigyládája az Úrnak! Mert meghallottad az Isten szavát és hittél is annak. Nemcsak anyja voltál Jézus Krisztusnak, hanem tanítványa is - mégpedig a leghűségesebb tanítványa.

De nem csak Mária teste volt ilyen magasztos - amely hordozta az örök Igét, s amely ezért testestől-lelkestől fölvétetett a mennybe -, mert a mi testünk sem alábbvalóbb. Mi is egyfajta frigyládái vagyunk az Úr jelenlétének. Azért, mert minden ember Isten képére és hasonlatosságára lett teremtve. Amikor a szentáldozásban magát az Úr Krisztust vesszük magunkhoz, mi is az örök Ige hordozóivá leszünk. Azért is vagyunk az Úr frigyládái, mert minden megkeresztelt, megbérmált ember a Szentlélek temploma, ahogy Szent Pál apostol mondja. Láthatjátok tehát, hogy az egész szentháromságos Isten jelen van testünkben: az Atya megteremti testünket, a Fiú lakást vesz benne a szentáldozásban, a Szentlélek pedig templomot.

Nagy titok ez, és sajnos az emberek többségének már nem sokat jelent ez. Igazából mi sem tudnánk mit kezdeni vele, ha nem volna olyan példaképünk, ha nem volna olyan példaképünk, mint Mária, aki már eljutott a megdicsőülés állapotába. Nemcsak lelke, hanem teste is megdicsőült Jézus Krisztus után, aki feltámadásával elsőként dicsőítette meg az emberi testet, s felvitte a Szentháromság szeretetközösségébe.

Mária tehát példaképünk abban, hogy hogyan viszonyuljunk testünkhöz, s abban, hogy mi fog történni ezzel a testtel Krisztus második dicsőséges eljövetelekor, a feltámadáskor. De ami fontosabb: nem csak testünk sorsát mutatja meg Mária, hanem azt is, hogy hogyan kell élnünk, hogy erre a megdicsőülésre eljussunk. Hiszen, mint mondottam, nem csak anyja, hanem leghűségesebb tanítványa is volt Jézusnak Mária. Emlékezzetek arra, hogy pünkösdkor ott találjuk az apostolok között, amint együtt imádkozik velük. Az Egyház tanítása vallja, hogy Mária azóta is imádkozik velünk és értünk Istennél a dicsőségben: az Egyház anyja lett, különleges közbenjárónk Istennél.

Mária hite, szeretete és Krisztussal való tökéletes egysége legyen példakép számotokra. Ahogyan ő hordozta Krisztus, s volt Isten engedelmes szolgálóleánya, s ahogyan ő volt a leghűségesebb tanítvány, úgy nekünk is példát véve róla Krisztus hordozókká és hűséges tanítványokká kell lennünk. Mert ez a hiteles kereszténység, ez példaértékű a környezetünk számára, amely távol kerül Istentől: ez a csendes példaadás.

Íme, ez a mai ünnep üzenete, erre tanít bennünket a ma ünnepelt hittitok. Ezért imádkozzunk, hogy méltók legyünk erre a nagy ajándékra és példaképre, Máriára. Hogy mi is krisztushordozókká váljunk és hűséges tanítványok maradjunk az élet minden vihara közepette is.

Ámen.

Képek a szentről:

Ajánld ismerősödnek is a szent ünnepét!


Információ, észrevétel, kapcsolat: info[kukac]plebania.net
Probléma esetén: segítség