Főoldal Újdonságok Fórum
Liturgikus naptár
Vasárnapi gondolatok
Hétköznapi gondolatok
Szentek ünnepei
Irattár

dolgozoszoba[kukac]plebania.net
Levél a szobafelelősnek

 
DOLGOZÓSZOBA - Szentek ünnepei

A Lateráni Bazilika felszentelése
Ünnepe: november 9

 Elmélkedés: (2006)

   Az olyan felfokozott helyzetekben, amikor megnyilvánul emberi természetünk hevessége vagy  eltölt  minket  valamiféle indulat  és  buzgóság,  gyakran elszóljuk magunkat.  Itt nem  a káromkodásokra  vagy más  trágár  beszédre gondolok,  mert   véleményem  szerint   sosem  veszíthetjük   el   annyira önuralmunkat,  hogy  ne  tudnánk  odafigyelni  beszédünkre.  Az   elszólás esetében egyszerűen  csak  arra gondolok,  hogy  felindultságunkban  olyan dolgokat is elmondunk, amit más, nyugodtabb helyzetben nem árulnánk el. Hasonló történhetett Jézussal is. Miután észrevehetően nagyon  megindultan és meglehetősen  hevesen  kiűzi a  kereskedőket  az Isten  házából,  Jézus elszólja magát a csodajelet követelő nép előtt és - bár nagyon burkoltan - de egyértelműen feltámadásáról  beszél. Amikor  az evangéliumi  beszámolók szerint megjövendöli szenvedését és  halálát, általában a feltámadásra  is tesz utalást,  itt azonban  nem  egy ilyen  jövendölésről van  szó.  Jézus elszólja magát, elárul valamit eljövendő sorsáról, de az emberek nem értik meg beszédét. Jézus teste lesz az a "templom", amely a halál nagypénteki rombolása  után három nap múlva újjáépül húsvét hajnalán a feltámadásban.
   (Horváth István Sándor)


   Imádság:

   Add, hogy megismerjem magam, ismerjelek meg, én Uram!
   Hagyj mindenről lemondanom, Te légy egyetlen óhajom.
   Hogy önmagam elfeledve, csak Téged szeresselek.
   Bármit teszek, érted tegyem, Téged dicsérve szüntelen.
   Színed elé hagyj omlanom, neved zengjen csak ajkamon.
   Tekívüled az ég alatt, ne éljen bennem gondolat.
   Magamnak holt legyen szívem, Neked dobogjon csak híven.
   S bármi sorsot küldesz fölém, kezedből elfogadjam én.
   Üldözve folyton önmagam, hozzád siessek, ó Uram!
   Szent lépteidnek nyomdokát, kövessem hűn ez élten át.
   Magamtól futva szüntelen, Te légy egyetlen menhelyem.
   Mindenkor féltve lelkemet, féljem, tiszteljem szent neved.
   Hogy így hű gyermeked lévén, örök hatalmad zengjem én.
   Ne bízzam önmagamban, nem. Csak benned bízzam, Istenem.
   Mindegyre engedelmesen, figyeljen Rád tekintetem.
   Szívemben minden vonzalom, Tied legyen, én Jézusom!
   Csak szívedet szeressem én, szerelmedért legyek szegény.
   Tekints rám, hogy szeresselek, szólíts el, hogy szemléljelek,
   S újulva Benned, Istenem, add, légyen üdvöm végtelen. Ámen.

Elmélkedés: (2005)

   Jézus saját testének  lerombolásáról és annak  felépítéséről beszél a  mai
   evangéliumban: "Romboljátok  le ezt  a templomot,  és én  három nap  alatt    fölépítem!". A beszéd jelentőségét mutatja, hogy ezeket a szavakat  idézik  fel vádként kihallgatása során  a főtanács előtt (Mt  26,61) és a  kereszt alatt is ezzel  gúnyolják az  arra járók  (Mt 27,40).  Az ószövetségben  a  jeruzsálemi templom Isten jelenlétének a helye volt. Ezt a funkciót  veszi át a feltámadással Jézus  teste, amit nem  emberkéz alkotott. A  feltámadt Krisztus hirdeti, hogy Isten  jelen van a  világban. Jelen van  mindenütt, ahol ott van a Feltámadott. Krisztus Teste, az Oltáriszentség jelzi  Isten jelenlétét. De  szintén nem  emberkéz, hanem  az isteni  szándék építi  az Egyházat, Krisztus  testét, amely  Isten  és ember  találkozásának  helye.
   (his)


   Imádság:

   Ó jó Uram, ó bölcs Uram! Igen hatalmas és gazdag Úr!
   Amikor már nem tudjuk, hogy mit kellene tennünk,
   Amikor már nem tudjuk, hogy kihez meneküljünk,
   Csak egyet tehetünk még, de ez a leghatalmasabb és
   Legcsodálatosabb: hogy kezünket, szemünket, szívünket,
   kívánságainkat, óhajainkat a Te szent Fölségedhez emeljük.
   Ezt tesszük  most  is  mély  alázattal: légy  könyörületes  a  Te  szegény
   szolgáid iránt. Ámen.


„Minden egyház feje és anyja” – ez a mondat szerepel latinul a felszentelését ma ünneplő lateráni szent János bazilika homlokzatán. Az ószövetségi olvasmány az oltárból előtörő vízről prófétál. Jézusban teljesedett be a jövendölés: Ő a főpap, az oltár és az áldozat. Benne mindnyájan új életet nyertünk. A keresztségben Krisztus testének tagjai lettünk. Vigyázzunk testünk templomára, szépítsük a kőből épült templomainkat is, és ápoljuk a közösséget „minden egyház feje és anyjával”, a római pápa címtemplomával. (Adoremusz 2004)

A Város (Róma) és a földkerekség minden templomának anyja és feje – olvassuk a Lateráni Bazilika homlokzatán. Isten épülete vagyunk, halljuk Pál apostol szavait. A kőből épült templom felszentelésének ünnepén jusson eszünkbe, hogy testünk a Szentlélek temploma, és közösséget alkotva építjük Isten épületét. Törekedjünk arra, hogy a mi közösségünkből is a kegyelem élő vize áradhasson.

Lateráni bazilika a pápák legősibb bazilikája. Eredetileg az előkelő római család, a Lateranusok háza volt. A Nero elleni összeesküvés miatt elkobozták és császári birtok lett. Nagy Konstantin megtérése után Miltiadesz pápának adományozta, aki a római püspök székhelyévé tette. 313-ban már itt tartott zsinatot. A házban lévő bazilikát 324-ben a Legszentebb Megváltó tiszteletére szentelte. Ez a római püspöknek mint pátriárkának székhelye, és ezért a templomot "az összes templom anyja és feje" címmel ruházták fel. A XIV. században V. Orbán pápa a főoltár fölötti ciboriumba helyezte el Szent Péter és Pál apostolok koponyáját. A templom főoltárába befoglalt faoltár az apostol-oltár maradványa. A templom hajójában egy dombormű őrzi emlékét annak a történelmi eseménynek, amikor II. Szilveszter pápa átadta a magyar küldöttségnek az első királyunknak küldött koronát.
A mai szentmise megtanít arra, hogy a templom szent és Istennek szentelt hely; a mennyország kapuja, mert összeköti a földet az éggel. Egyben az egész Anyaszentegyházat is jelképezi, melynek élő építőkövei az Egyház tagjai. Előre jelzi a feltámadás utáni állapotot, és úgy mutatja be a Jelenések könyve alapján, mint a mennyország jelképét. Végül figyelmeztet saját méltóságunkra is, mert a keresztség révén a Szentlélek templomai lettünk.

A templomszentelés miséje az eljövendő időre mutat, és a jövendőt mondja a a szentmise Kezdőéneke:

Láttam, a szent Várost, a mennyei Jeruzsálemet;
Istentől szállt alá,
menyegzős ruhába öltözött,
mint a vőlegénye elé készülő menyasszony.

Dr. Benyik György gondolatai 2003

32.évközi vasárnap
Lateráni Bazilika felszentelése

Jn 2,13-22

„Ne tegyétek Atyám házát vásárcsarnokká.”

 

A templom megtisztításának jelente az evangéliumban, csak János írásában található a szenvedéstörténeten kívül.  Márknál Jézus a jeruzsálemi bevonulás után előbb körülnéz a templomban, és csak másnap következik be az árusok kiűzése. Máté és Lukács evangéliuma nem említi az „előzetes terepszemlét”, hanem azonnal rátér a templom megtisztításának leírására.

Egyesek szerint János evangéliumának szerzője, tudatos teológiai meggondolásból helyezte Jézus nyilvános működésének kezdetére a templom megtisztítását. Tehát a szinoptikusok közvetítik a  történeti igazságot, hogy mindezt Jézus halála előtt tette. Ne feledjük János, inkább Jézus tetteiben ismeri fel a teológiai jelentést, mint teológiai céllal változtat a látottakon és hallottakon. Jézusnak előbb, mint Jánosnak lehettek a cselekedetei végzésénél teológiai meggondolásai. Ezen felül, a János-féle leírás érthetővé teszi, miért is figyelték a főpapi rendőrség tagjai Jézust, Jeruzsálemen kívül is, nyilvános működése kezdetétől. Ha ez a „Galilea vidéki” próféta, nem csinált volna valami felejthetetlent Jeruzsálemben nyilvános működése elején, nehéz megmagyarázni miért figyelték kezdettől a főpapok és az írástudók.

A jeruzsálemi lakosság a „szent idegenforgalomból” nagy hasznot húzott ebben az időben. Az ünnepek idejében a lakosság tízszeresére növekedett a zarándokok miatt. A templomadót csak olyan „szent pénzben” lehetett megfizetni, amelyen nem volt a császár képe. Ezt a főpapi családok állították elő. Az átváltás Annás és Kaifás alkalmazottjai 4-5 %-os kamattal tették, amely tetemes hasznot jelentett a főpapi családnak. A diaszpórából érkezők az áldozati bárányokat is itt vásárolták meg. Ezt is gyarapította a főpapság jövedelmét. Ezeket az ünnephez tartozó pénzügyi és kereskedelmi ügyleteket, korábban a templommal szemben, az olajfák hegyén bonyolították le, csak Annás és Kaifás idején települtek be a pénzváltók a templomnak a pogányokról elnevezett udvarába, és a bárányokat is kezdték ott eladni. Az üzlet tehát bevonult a templomba.

A Jézus korabeli vallásos rétegek közül nem csak a Názáretinek, hanem például a qumráni közösség tagjainak is komoly problémáik voltak a templomi kultusz tisztaságával és szent, üdvösségközvetítő jellegével. Ők annyira felháborodtak az ott látottakon, hogy inkább kivonultak a pusztába és ott imádsággal, aszkézissel és az írás állandó tanulmányozásával igyekeztek egy szent gyülekezetet teremteni.

A templom jelentése közel keleten valami szent hely volt, amely kizárólag az Istennek van lefoglalva. Ide belépni átlag ember nem léphetett. A zsidóknál mindenki beléphetett, aki a választott néphez tartozott, de bizonyos vallási előírásoknak eleget kellett tenni. Az üzletelés és a bakok és kosok vérének feláldozása, kétségtelen ellentmondott annak a vallásosságnak, amely már a babiloni fogság idején kezdett kialakulni. Ott kultusz nélkül pusztán az ajkak imádságával mutattak be szívbeli áldozatot az Istennek. Ezen a szívbéli vallásosságon felnövekedett jámbor emberek, a templomi gyakorlatban nem csupán felháborító üzletet láttak, hanem úgy látták, itt nem istentisztelet folyik, hanem üzletelni akarnak az Istennel is, vagyis az áldozatokkal lekötelezni őket a maguk számára.

Ez a tendencia azonban nem csak az ószövetségre jellemző. Wöres Sándor a „Holtak kórusa” ciklusában azt írja, a halottak szájába adva a fájdalmas felismerést: „Pult volt nekünk az oltár, hol Istennel üzletelni akartunk.”

 A keresztény templomok az imádság házai, belépni bármilyen szívvel lehetséges, mint ahogyan a Lateráni bazilikába és más nagy római bazilikákba a turisták hada lép be csodálkozó szívvel, az imádkozó szándéka nélkül. Az Isten tiszteletére épített legszebb templomainkat ilyen emberek látogatják nagy számban, szabadidő tevékenységként. Azonban a templomok csak azok számára tárulnak fel igazán, akik a csodálkozóból a templomban imádkozóvá tudnak válni. Aki az imádság, a reflexió és a megtérés helyének használják a templomot. Ők őrzik a templom csendjét, és felháborodnak, ha vásárcsarnokká teszik a kíváncsi látogatók.

Laterano / San Giovanni in

 

 

La Basilica di San Giovanni in Laterano  - eredetileg ez volt a pápák bazilikája, ez az első bazilika amelyben keresztény szertartást mutattak be.  Két címe is van a Megváltóról elnevezett és Szt. János evangélistáról elnevezett bazilika.

 

 "Omnium urbis et orbis ecclesiarum mater et caput" (Anyja és feje minden római és a világban található székesegyháznak). IV századig a Laterani nemesi család birtoka, akik Neró őrültségének estek áldozatául, így az uralkodó tulajdonába ment át a birtokuk. A palotát Konstantin második feleségének  Fausta-nak ajándékozta aki Massenzio nővére volt, és emiatt "Domus Faustae" néven is ismert a palota.  Konstantin 312 után a Milviusi hídnál aratott győzelem után rendelkezhetett a palotával.

 

Az egyházi hagyomány úgy tudta, hogy Konstantin a palotát Róma püspökének ajándékozta, de az adományozás nem biztos (Donatio Constantini), mivel csak Miltiadész pápa idejéből ismert, amelyet 313-as Milviusi hídnál lezajlott ütközet előtti álom hatására tett. A legendát Jacobus a Voragine Arany legendájában  (Legenda Aurea) találjuk meg, más formában I. Szilveszter pápának tett ajándékozásként.(314-335) ez Miltiádészt követő pápa volt.

 

 

Ebből az tűnik ki, hogy 313-ban Konstantin leprás lett és megtagadta, hogy gyerekeket áldozzon fel akinek vére megtisztíthatta volna a leprától. Álmában megjelent neki Szt. Péter és Szt. Pál és azt ajánlotta, hogy keresse meg Szilveszter remetét, aki mint üldözött keresztény vezető ezen a területen a Soracte egyik barlangjában bujkált, aki meg tudja őt gyógyítani.  Amikor Szilveszter mutatott neki két képet Péter és Pál apostolról, felismerte benne az álmát megkeresztelkedett és meggyógyult. Nyolc nap múlva elrendelte, hogy egész Rómát kereszténnyé kell tenni és a város püspökének kell templomot és palotát adni. Azonban a császár ekkor Szt. Péter székesegyházat ajándékozta neki miután meggyónt. II. Szilveszter pápa a középkorban azt terjesztette, hogy Lateráni bazilika kriptájában találták meg I. Szilveszter pápa sírját.  

 

A bazilika keresztény használata 314-re datálódik, és Miltiadész pápa a Megváltó tiszteletére dedikálta. Hivatalos dedikációt I. Szilveszter végezte el 324-ben átvéve a székesegyházat és a palotát és  kijelentve, hogy az ettől a naptól kezdve Domus Dei – Isten háza.

Második dedikációja III Sergius pápa (904-911) idejéből való aki Szt. János tiszteletére dedikálta a templomot és a keresztelő kápolnát is.

 

A mellette levő palotában 1309-ig laktak a pápák és irányították az egyházat egészen a 19. századig a pápákat a Lateráni bazilikában koronázták meg. Szt. Péter és a falakon kívül Szt. Pál bazilika, ahol az apostolok sírjait találták, rangban csak a második és harmadik bazilika lett.

 

Ebben a templomban keresztelkedett meg 774-ben Nagy Károly is.  A székesegyház mellett kolostor is található

 

A  bazilika pusztulása

 

Az V. században a vandálok és vezetőjük Alarik kifosztotta a székesegyházat,  896-ban  földrengés rázta meg, 1307-1361,  a bazilikát V Kelement, XXII János,  a tűz vész után 1360-ban V Urbán pápa építette újjá, a bazilika jelentős pusztulása a pápák avignoni fogsága idején következett be. Ehhez az is hozzájárult, hogy a pápák  visszatérése után Szt. Péter bazilika vált központtá és a Lateráni bazilika szerepe csökkent.  

 

A Lateráni palota mai formája a 16. századra megy vissza  Domenico Fontana kapta  V. Sixtustól a megbízást,  aki Sangallanónak a Farneze palota eredeti terveit vette alapul a palota és a székesegyház újjáépítésénél.  A további tervek Francesco Borromini-től származnak akinek  X. Innocencius adta a megbízást. XII Kelemen újjáépítési terve még ennél is grandiózusabb volt és a megbízást  Alessandro Galilei kapta 1735-ben készült el a mai homlokzat

 

Nagy tabernákulumban található állítólag Péter és Pál apostol koponyája mely 1309-ben került ide.

 

 

A keresztelő kápolna

 

II. Sixtustól származik a keresztelő kápolna, amelynek nyolcszögletű alaprajza Konstantin császára megy vissza, aki talán fürdőt alakított át keresztelő medencévé. Egész Rómában csak itt kereszteltek évszázadokon keresztül és ezzel modellje lett más Olaszországban és azon kívül épített baptisztériumoknak, keresztelő kápolnáknak.

Ajánld ismerősödnek is a szent ünnepét!


Információ, észrevétel, kapcsolat: info[kukac]plebania.net
Probléma esetén: segítség