Évközi idő, C év, évközi idő 16. vasárnapja

Kiss Ulrich SJ 2004

Ugye, mindnyájan ismerünk Mártákat? Netán, magunk is Márta-típusok vagyunk? Megkockáztatom, hogy amit itt Lukács nekünk két egyén, két testvér – és a legtöbben testvérként ismertünk meg hasonló szituációt – viszonyáról mond el, azt ma akárva két civilizáció viszonyáról is elmondhatná. A Nyugat sürög-forog, immár 300 éve „bepörgött”, és időnként bosszúsan odaszól keleti testvéréhez: „Én itt építem a világgazdaságot, növelem a GDP-t, ezek meg napoznak, imádkoznak: semmittevők!” Mária a Kelet, Mária a Dél. Nemde, ’68 óta csodáljuk a Kelet kontemplatív lelkületét, mantrákat dudorászunk, és partikon dicsérjük a zen meditációt, de mindezt az „instant happiness” jegyben. Tanulj meg könnyen és gyorsan meditálni… A III. Világ eközben a jobbik részt választotta, és míg pszichiátereink jól megélnek neurózisainkból, mi nem értjük, mitől olyan robusztus a jókedvűk? Jó lenne néha leülni csöndesen Jézus lábánál.

Holnaptól azt teszem a Zengő lábánál. Velem együtt néhány fiatal, aki megértette, hogy nagy döntések előtt el kell csendesedni. Ne mondd te sem, hogy nincs időd! Állj meg előbb! Lám, Márta is megállt, - szinte magam előtt látom, kezében a fazékkal, amint egy illantra abbahagyja kavarást a fakanállal – de csak azért, hogy méltatlankodjon. És mi lenne, ha Márta így szólna Máriához: Te már eleget hallgattad, hadd üljek most én a helyedre? Persze félő, hogy már rég rohan tovább…

Dr. Benyik György 2004

A jelenet ismert, de ellentmondásos. Mária és Márta Lázár testvérei, Betániában laknak, de a lukácsi történet szerint, inkább szimbolikus figurák, és a családi kapcsolatokat sem említi a szerző.

Lukács merészen ír erről a szituációról, mert az ószövetségi oktatásban nem szerepelt a nők oktatása. Sőt a rabbinikus irodalomban azt olvashatjuk: „Inkább égjenek el a Tóra szavai, de asszonnyal ne közöld azokat.” vagy másutt ezt írja a Talmud: „Aki lányának tanítja a Tórát, léhaságra tanítja őt!” Jézus pedig Lukács evangéliumában gyakorta oktatja az asszonyokat, a szamáriai asszonnyal is szóba áll, tanítványai neheztelése ellenére.

A probléma azonban ebben a történetben mégsem ez. A konfliktus abból keletkezik, hogy Mária hallgatja Jézust, és Márta pedig a vendéglátás gondjaival van elfoglalva, ráadásul kétszeresen is, hiszen testvére nem segít neki. Azt a történet homályban hagyja, hogy arról a Máriáról van-e szó, akit korábban bűnös nőként ismertünk már meg az evangéliumból. A konfliktus hagyományos magyarázata szerint ezt a konfliktust az elmélkedő és a tevékeny ember közötti különbségtételre szokták alkalmazni. Ha jól odafigyelünk Jézus és a nők párbeszédére, nem egészen erről van szó.

Márta mindenben meg akar felelni a vendéglátás követelményeinek. Eltúlzott aggodalma felesleges tevékenységbe hajszolja. Csak Jézust fogadják, és nem lakodalmat rendeznek. Jézus pedig kevéssel is beéri, mert nem a vendéglátás pazar voltán méri le az iránta való szeretetet. Márta ezt nem tudja felfogni. Mária viszont igen. Jézus azért jött, hogy tanítson, és a tanításon keresztül kapcsolatba kerüljön az emberekkel és a nőkkel, így velük is. Márta viszont a munkába menekül ez elől a lehetőség elől. Ezen a ponton hangzik el a történet kulcsmondata, amely a különböző kódexekben másként szerepel: „Csak egy szükséges”. Feltehetően Jézus, aki tapintatosan akarta figyelmeztetni az aggódó Mártát, az élet legfontosabb dolgaira akarta felhívni a figyelmét.

Az emberek lényeglátásával mindig is akadtak problémák. Vannak aprólékos emberek, akik belefeledkeznek a maguk pillanatnyi tevékenységének részleteibe és nem képesek a saját életüket irányítani, mert nem képesek távlatokban gondolkodni. Akadnak emberek, akik a tanulás közben is a szakbarbárság hibájába esnek, ami a szakterületükön kívül van, azt észre sem veszik. Vannak emberek, istent ments a társaságuktól, akik csak egyetlen témáról tudnak beszélni mindig és mindenkivel, és az lehet olyan apró felfedezés, mint a bélyeg felragasztásának gyorsabb és praktikusabb módja. Még művelt emberek között is akad olyan, aki képtelen átlátni egy egész történelmi korszakot, mert el van foglalva egyetlen esemény részleteivel.

Még több ember akad, aki munkája közben megfeledkezik az élet igazi távlatairól, az örök életről, mennyországról, vallási és lelki életről. Ezek soha nem érnek rá vasárnaponként a misére menni, mert még nem sült ki a kalács, nem készült ez az autó, vagy le kell mosni a teraszt, ki kell söpörni a garázst.

Jézus kijelentése, ezeknek szól. „Csak egy a szükséges” Embernek emberrel és embernek Istennel való találkozása. Valamint az, hogy az ember gondolkozzon el a legfontosabb dolgokról, az üdvösségről, az ember életének céljáról. Az összes többi ez után jön. A mindennapi élet kényszere úgy is elvégezteti velünk az összes szükséges munkát, de nem arra születtünk, hogy robotoljunk, felesleges célokért tevékenykedjünk, hanem azért, hogy megértsük emberlétünk titkait.

B.Gy.

Bertalan atya kommentára

A HÍVEK ÜDVÖZLÉSE UTÁN: A vihar elől fedél alá menekülünk. Isten háza Isten oltalmát is jelképezi. Menedéket nyújt testünknek, lelkünknek. Oltalmazó Urunkat magasztaljuk. Bizalommal kérjük tőle bűneink bocsánatát.

AZ ELSŐ KÖNYÖRGÉS UTÁN: Isten szava tanít meg a dolgok helyes ismeretére. Az emberi gondolatok szűk látókörét kitágítja a végtelen értékek felé. Így szemlélve a világ dolgait, egyesek bármily fontosnak látszanak is, eltörpülnek, mások rendkívüli jelentőséget nyernek. Az ige liturgiája Isten szavát közvetíti. Hallgassuk figyelemmel.

FELAJÁNLÁSI KÖNYÖRGÉS UTÁN: A szentmisében Krisztus végtelen értékű áldozata mellé helyezzük személyes áldozatainkat. Az Isten törvénye szerinti élet akaratunk megfeszítését követeli, sokszor lemondás árán. Ezért értékes ajándék Isten előtt. A mai szentmisén ajánljuk áldozatul minden cselekedetünket, melyek Isten törvényét váltották valóra.

ÁLDOZÁSI KÖNYÖRGÉS UTÁN: Krisztus teste a szeretet szentsége. Az Isten Fia szeretetből jött a földre, adta tanítását, hajtotta végre megváltói művét. A szeretet cselekedete, hogy eledelül adja magát. Vágyódik lelkünkbe térni, és a szeretet kapcsolatával egyesíteni mindnyájunkat. Jelenléte azonos minden ember lelkében a világon, akik ma az áldozati lakomában részesültek.

ELMÉLKEDÉS

Forrás: Ócsai József

Kedves Testvérek!

Az Egyház kétezer éves történelme, de főleg az utolsó évtizedekben gyakran előfordult, hogy egy-egy szentírási részhez szinte megváltoztathatatlan dogmaként kapcsoltak egy állandósult értelmezést. Egy olyan értelmezést, amely messze nincs összhangban a szent író eredeti szándékával, amely nem veszi figyelembe a Jézus-korabeli viszonyokat. Mai szemmel, mai gondolkodással értelmez egy olyan eseményt, amely Jézus idejében egészen mást jelentett.

Ez történt esetünkben is, a mai evangélium történet értelmezésében, Mária és Márta történetében. Egy hagyományos értelmezés szerint Márta a tevékenység, Mária pedig a szemlélődés megtestesítője. Abból pedig, hogy Jézus Mártát elmarasztalja tevékenységéért, és Máriát megdicséri figyelméért, azt olvasták ki tévesen, hogy a szemlélődő életforma magasabbrendű a tevékenységnél. Ebből aztán további rossz következtetések következtek. Eszerint a papok, szerzetesek életformája, akik a szemlélődésre vannak berendezkedve, magasabbrendű, melyet az egyszerű hívő megcsodálhat, de része nem lehet benne. A legtöbb embernek a dolgos élet jut osztályrészül a házasélet keretei között. Egy rossz következtetéssel sokáig úgy tűnt, hogy a dolgos élet és a házasság alacsonyabbrendű, de hát valakinek ezt is vállalni kell.

Mária és Márta történetében még véletlenül sem erről van szó. Ez a téves értelmezés mindenestől figyelmen kívül hagyja a korabeli helyzetet.

Az Ókorban vagyunk, Palesztinában. Az egész ókori Keletre jellemző a nők hátrányos megkülönböztetése, mely gyakorlatilag azt jelentette, hogy nem tekintették teljes rangú embereknek őket. Ez a megkülönböztetés a zsidóknál abban is megnyilvánult, hogy a nők nem tanulhattak, nem képezhették magukat, még a hit, a mózesi törvények, a Tóra területén sem. Egy korabeli mondás szerint "Inkább égjenek el a Tóra szavai, de asszonnyal ne közöljék azt." Ez a megkülönböztetés abban is megmutatkozott külsőleg, hogy a zsinagógákban a nők csak egy ketrecszerű rácsos helyről hallgathatták csak az istentiszteletet.

Mária és Márta esetében Jézus ismét felrúgja korának emberi méltóságot sértő szokásait, ahogy azt megtette más esetben is: a leprások, a vámosok, bűnösök esetében.

Mária Jézus lábainál ül. Ez a tanító mesterére figyelő tanítvány leírása. Ugyanezeket az szavakat használja Szent Pál is, amikor arról beszél, hogy Gámáliel lábainál tanult. Márta sérelme és kérése az, hogy ő a társadalom által neki kiosztott szerepet teszi, vagyis felszolgál, Mária pedig felrúgja ezt a szokást. Tulajdonképpen arra kéri Jézust, hogy helyezze vissza Máriát eredeti állapotába, amit a korabeli társadalom megszabott a nők számára.

Jézus válasza egyértelműen jelzi, hogy nem engedi, hogy a társadalmi szokások határt szabjanak szeretetének. De nem is minősíti le Márta cselekvését, melyből azt lehetne kiolvasni, hogy csak a szemlélődés lenne az igazi, a magasabbrendű. Ahhoz, hogy ennek a történetnek az igazi jelentését megértsük az ezt megelőző történettel és példabeszéddel együtt kell szemlélni: az irgalmas szamaritánus példabeszédével, amelyet a az elmúlt vasárnapon hallottunk. Abban pontosan azt hangsúlyozta Jézus, hogy az igazi szeretet tettekben nyilvánul meg. A tettek hozzájárulnak életünk szebbé, jobbá és igazabbá tételében. Ez minden ember feladata. Nem tölthetjük életünket végig tétlen szemlélődésben. A világépítésből ki kell vennünk a részünket. De időnként meg kell állni és szemlélődni kell, mert máskülönben értelmetlenné válik az, amit teszünk.

Az elmúlt hetekben olvastam egy könyvet egy hitetlen pszichológustól, Csíkszentmihályi Mihálytól, ami arról szólt, hogy hogyan találhatunk élményt abban, amit teszünk, akár kényszeredetten, akár szabad választás alapján. Mindenféle területét vizsgálja az ember életének, hogy végül is életünk hogyan válhat élménnyé, vagy másképpen fogalmazva boldoggá. A krisztusi tanítástól függetlenül ez a pszichológus felismerte, hogy a csak aktív, cselekedetekkel teli élet lendületbe hozhat, élvezheti az ember, de hosszú távon a személyiség kiégéséhez vezet, mert nem gondoljuk át tetteink következményeit. Így aki karrierje érdekében rengeteget dolgozik, mire eléri a kitűzött célt teljesen kiéghet. Vagy az az ember, aki önerőből épít házat, mire az felépül tönkremegy a családi élete vagy az egészsége. Ez a hitetlen szerző felismerte, hogy a pénz egyáltalán nem jelent még automatikusan boldogságot. Megállapítja, hogy aktív életünkben jelen kell lenni a szemlélődésnek, amellyel végiggondoljuk a mögöttünk és az előttünk lévő dolgokat, hogy előre lássuk tetteink következményét. Aki ilyen módon tudja szemlélni életét, az felismeri, hogy nem érdemes karriert csinálni úgy, hogy közben kiég, nem érdemes önerőből házat építeni, ha az a család és az egészség feláldozását jelenti. Ha ezeket felismeri bele se vág ebbe a dologba, hanem inkább más emberibb megoldásokat keres.

Mindez a keresztény életre lefordítva pontosan Mária és Márta történetében szemlélhető: Isten előtt is kedves világépítő tetteink között ott kell, hogy legyen a szemlélődés, az Istenre figyelés. Ennek a keresztény századok által garantáltan bevált módjait ismeri az Egyház.

Ilyen a lelkiismeretvizsgálat, ami nem csak a bűnök, hibák számbavételét jelenti. A napi lelkiismeretvizsgálatban arról van szó, hogy jó és rossz tetteinket átgondoljuk, hogy lássuk azok következményeit, és ennek tükrében tervezzük el az előttünk álló feladatokat.

Az Istenre figyelés legfontosabb eszköze azonban az imádság, amely nem állhat csupán saját bajaink, kéréseink felpanaszolásából - mert sajnos az imádkozó emberek többségének ilyen az imája. Valóban Istenre figyelő, a beszélgetésben Istent is meghallgató szemlélődőnek kell lenni az imának. De most az imádság gazdag területébe nem akarok belemenni, annál is inkább, mert a jövő vasárnap evangéliumának pontosan ez lesz a tanítása.

A mai vasárnap üzenete, hogy jelen korunk felgyorsult tempójában tudjatok megállni. A sok-sok dolog, cselekedet között tudjatok számot vetni az elmúltakkal, megtervezni a jövőt egy Istenre figyelő, isteni gondviselésben bízó módon.

Ámen.