Évközi idő, 15. hét Hétfő

Iz 1, 10-17
Tisztítsátok meg magatokat!
Mt 10, 34-11,1
Minden jócselekedetnek meg lesz a jutalma.

forrás: Magvető lista 2000
"Ne gondoljátok, hogy békét jöttem hozni a földre. Nem békét jöttem hozni, hanem kardot." (Mt 10,34)

Amikor Máté evangéliumát olvasom, mindvégig arra gondolok: "kemény szavak ezek; ugyan ki értheti?!" Pedig, ha egy kissé odafigyelünk nem is olyan érhetetlen. Nem élünk a legbékésebb világban. Nem csak kard, hanem már atombomba is akad bőven. Az emberiség megmutatta destruktív hatalmát: véresebb századot, mint az elköszönő XX. század, nem igen találni a történelem hasábjain. De Jézus nem áll meg ennél a kifejezésénél, hanem továbbfűzi gondolatait: "Az embernek a tulajdon családja lesz az ellensége". Egyre aláaknázottabb területre érünk. Nem elég a kard, íme itt van a tulajdon családunkkal folytatott "ellenségeskedés". Nem egészen népszerű gondolatok. Jézusnak semmi esélye nem volt a "karrierhez". Ha karrierista lett volna, nem mondott volna "ilyeneket". Ugyanis az ember bármit eltűr, de azt már nem, hogy nagyszerű álmodozásából megzavarják és felverjék. Jézus, ugyanis, itt épp azt fejtegeti, hogy ha elfogadjuk önmagunkat, saját alapbeállításunkat, ha vállunkra vesszük saját keresztünket (Mt 10,38), vagyis vállaljuk egyénné válásunk fáradságos kálváriáját (C. G. Jung), akkor joggal számíthatunk a társadalom ellenállására. Isten többször is tudtunkra adja, hogy nevünkön szólít". Nem egy rajongó és demagóg tömeget akar saját népeként, amelyet könnyű félrevezetni és még
könnyebb becsapni ("Újholdjaitokat és zarándoklataitokat egész szívemből gyűlölöm, terhemre lettek. Már belefáradtam, hogy elviseljem őket" - Iz. 1,14). Inkább önmeggyőződésre alapozott hitre hívja fel
figyelmünket, melyről tetteink árulkodnak ("Tanuljatok meg jót tenni: keressétek az igazságot, segítsétek az elnyomottakat, szolgáltassatok igazságot" - Iz. 1,17).

Szakács Ferenc Sándor