Főoldal Újdonságok Fórum
Liturgikus naptár
Vasárnapi gondolatok
Hétköznapi gondolatok
Szentek ünnepei
Irattár

dolgozoszoba[kukac]plebania.net
Levél a szobafelelősnek

 
DOLGOZÓSZOBA

Nagyböjti idő, Hamvazószerda utáni csütörtök

Mtörv 30, 15-20
Ma szemed elé tártam az életet és az üdvösséget.

Lk 9, 22-25
Aki követni akar, tagadja meg magát, vegye fel keresztjét, és úgy kövessen.


A hamvazás, elhatározásokat érlel szívünkben, és ma már el kell kezdenünk ezek valóra váltását, mert a halogatás a tett halála. A bűnbánat nem cél, hanem eszköz a kiengesztelődésre. A kiengesztelődés gyümölcse pedig a tevékeny, másokat gazdagító szeretet.

 Nagyböjti útra indultunk tegnap, hamvazószerdával. Isten indít minket, Ő a cél, és Ő adja az erőt ehhez az úthoz.  
Életet vagy halált választhatunk. Életet, amely odaadott, másokért végzett szolgálat, erőfeszítéseket kíván, a cél felé tart.  
Vagy halált, amely magába zár, önmagam körül forog, könnyű sétaút, de céltalan bolyongás.  
Megmenteni saját életemet azt jelenti, hogy magammal törődöm, elveszteni az életet azt jelenti, hogy a másik felé fordulok.  
A mindennapok hűségével szeretném járni nagyböjti utamat!

 

Tegnap léptünk be a nagyböjtbe, és máris a szent negyven nap lényegéhez érkeztünk: célunk a feltámadás, az élet teljessége. A hozzá vezető út azonban keskeny: szenvedéssel, lemondással és keresztekkel van szegélyezve. Aki utánam akar jönni – kezdi tanítását  Jézus. Hozzám is szól: akarom-e őt követni most, a nagyböjti úton? Tagadja meg magát – folytatódik a jézusi mondat. Húsbavágó kérés, hiszen legtöbbször önmagunkkal, vágyainkkal, elvárásainkkal vagyunk elfoglalva. Szeretet az Isten, és aki szeret, az képes lemondani önmagáról, amint Jézus tette. Nagyböjti önmegtagadásomnak új lendületet ad a tudat, hogy mindezt szeretetből tehetem az iránt, aki mindhalálig szeretett, és életet szerzett nekem! (Adoremus 2006.)

Nem a világot kell megnyernünk, hanem önmagunkat. A világból a végén semmit sem fogunk birtokolni, kicsúszik a kezünkből. Igazán csak az maradandó, amit önmagunkba építünk be. Ha önmagunkat elveszítjük, akkor mink marad? Ha saját lelkünket taszítjuk romlásba, akkor mit mentünk meg az életünkből? Önmagunk építésének paradox törvénye van: ahhoz, hogy növekedjünk, hogy kiteljesedjünk, állandóan ki kell lépnünk a másik felé. Önmagunkat akkor nem veszítjük el, és akkor nem döntjük romlásba, ha a másikért élünk: Istenben a felebarátért. (Adoremusz 2005)


Gábor Bálint József Oprem 2005

Készületünk Forrása

A-év, Hamvazószerda utáni Cs. (MTörv 30,15-20; Zs 1; Lk 9,22-25)

 

Rögtön nagyböjti készületünk elején szembesít Jézus a kereszttel. „Majd azt mondta, hogy az Emberfiának sokat kell szenvednie, el kell vettetnie a vénektől, főpapoktól és írástudóktól, és meg kell öletnie, de harmadnapon fel kell támadnia” (Lk 9,22). Ám mielőtt sebet ejtene rajtunk a kijelentés súlya, észre kell vennünk a „de” után kinyíló távlatot. „De harmadnapon fel kell támadnia.” Jézus így az életadó Keresztet állítja elénk − életének összefoglalását. Talán Liszt transzcendentális etűdjei fejezik ki legjobban e „de” által felszabadított energiákat. Erejét dallamai felülről kapják, csupa felülről elnyugodni nem hagyott dinamika. „Azután így szólt mindnyájukhoz: ‘Ha valaki utánam akar jönni, tagadja meg magát, vegye fel keresztjét, és kövessen engem. Mert aki meg akarja menteni az életét, elveszti, aki pedig elveszti az életét énértem, megmenti azt’” (Lk 9,23-24). Jézus eltökéltségét, és meghívásunkat társul, a megígért Élet élteti. Böjtünk − alászállásunk önmagunkba − a Feltámadás ígéretéből kell, hogy táplálkozzon.  

Lukács sorairól eszembe jut Mária tekintete a becéző-szeretet ikonokon. Az Istenanya miközben gyermekét öleli, aki arcával játszik, „oldalra” néz. A jövőbe tekint, látva Fia szenvedését − ezt az eljövendő eseményt fogalmazza meg az ikon. Jézus kijelentését szenvedéséről, hordozza biblikus alapjaként. Az Eleusza-ikon segít mélyen átelmélkedni böjti készületünk forrását − a Feltámadás ígéretét. S tényleg, legyen ez az eikon nagyböjti készületünk „szíve”. Az Istenszülő kezében tartja Gyermekét. Az élet lüktet, rugdalózik, gyöngédséggé testesül: az anya minden konkrétságot túlszárnyaló tapasztalatában. Mária az ikonon előre-tekint fia sorsára, de nem csak halálára. A kezében tartott élet − egyszerre a Feltámadásba belépett élet! Gyermeke megtapasztalt jelenléte ölében − már annak a Jelenlétnek a tapasztalata. S hogy tényleg nem játék ez a szavakkal és idősíkokkal, bizonyság rá, ahogyan Jézus lebegteti egymásba az „idősíkokat”: „Bizony, mondom néktek, vannak az itt állók között némelyek, akik nem ízlelik meg a halált, amíg meg nem látják az Isten országát” (Lk 9,27).  

forrás: nagyböjti lista (2001)

Pál és Barnabás látta, hogy a zsidó nép (azaz a vallásos ember) nem fogadja be Isten igéjét, ezért a pogányokhoz fordult. A pogányok (azaz a hitetlenek, céltalanok és boldogtalanok) viszont nagy örömmel fogadták őket, mert felfedezték az igazi utat. Ma is hasonló lehet a helyzet, ha nem tesszük magunkat nyitottá. Hívő emberként hajlamos vagyok átsiklani az evangélium szavain, mert már "ismerős" a történet, s így néha nem találom a "hová" utam. A nagyböjt éppen erre hív meg: legyek nyitott a mindennapi zarándoklatra, s megtudom hová vezet ez az út - remélem a megtisztuláshoz.


Magvető lista 2003

A mai mise bevezető könyörgése: Kérünk Istenünk cselekedetünket előzd meg sugallatoddal és kísérd segítségeddel, hogy minden munkánkat mindig veled kezdjük, és amit elkezdtünk, segítségeddel be is fejezzük. A mi Urunk Jézus Krisztus, a te Fiad által, aki veled él és uralkodik a Szentlélekkel egységben, Isten mindörökkön-örökké.

Nagyböjt elején sokszor szoktunk különféle elhatározásokat tenni. Többet imádkozunk, lemondunk kedvenc ételeinkről, jobban odafigyelünk családtagjainkra. Általában az időszak elején nagy bennünk a lelkesedés, a felbuzdulás. Szépen tesszük az elhatározásunkat. Ahogy telnek a napok és a hetek úgy szürkülnek a napok és az elhatározások.
A mai mise bevezető könyörgése egy fontos dologra hívja fel a figyelmünket. Hiába a lelkesedés, a jószándék, az elhatározás, ha nem imádkozzuk át cselekedeteinket.
Adja Isten, hogy ebben a nagyböjtben előbb imádkozzunk, előbb beszéljük át a Jó Istennel és utána tegyük meg a tennivalóinkat.
Mindenkinek szép nagyböjtöt kívánok:
Balogh Attila

Nagy Szent Leó pápa beszédeiből

 (Sermo 6 de Quadragesima, 1-2: PL 54, 285-287)

 Lelki megtisztulás böjt és jótékonykodás által

Most azonban, amikor azokat a napokat idézzük vissza, amelyeket kiváltképpen is emlékezetessé tesznek az emberiség megváltásának szent eseményei, és amelyek sorrendben közel vannak egymáshoz, és kapcsolódnak a húsvéti ünnephez, amelyet megelőznek, - most nyomatékosabb felszólítást kapunk a lelki tisztulásra.

Mert Húsvét ünnepének az a sajátos üzenete, hogy az egész Egyház örvendezzék a bűnök bocsánatán; a bűnbocsánat pedig nemcsak azok öröme, akik a keresztségben most születnek újjá, hanem azoké is, akik már régóta Isten fogadott gyermekei közé tartoznak.

Igaz ugyan, hogy elsősorban az újjászületés fürdője teremti az új embert, de megmarad mindenki számára feladatnak, hogy a halandóság rozsdája ellen küzdve mindennap is megújuljon; és az is igazság, hogy nincs a lelki haladásnak olyan lépcsőfoka, amelyről ne kellene eggyel még magasabbra lépni. Valóban, mindenkinek azon kell lennie, hogy a megváltás napjára elhagyja a régi ember vétkeit.

Amit tehát, szeretteim, hasznos valamennyi kereszténynek minduntalan megtenni, azt most nagyobb gonddal, nagyobb odaadással kell végrehajtani, hogy elérje bennünk célját a szent Negyvennap, ez az apostoli intézmény: ne csupán a böjt, az ételtől való tartózkodás, hanem elsősorban a bűntől való elszakadás által.

Az oly ésszerű és szent böjtöléshez pedig mindennél hasznosabb a jótékonykodást csatolni. Az irgalmasság cselekedeteinek gyakorlata sok dicséretes jótettet foglal magában: így az összes hívő egyenlő lehet lelkületben, még ha különböznek is anyagiakban.

forrás: magvető lista 2003
A mai mise bevezető? könyörgése: Kérünk Istenünk cselekedetünket elő?zd meg sugallatoddal és kísérd segítségeddel, hogy minden munkánkat mindig veled kezdjük, és amit elkezdtünk, segítségeddel be is fejezzük. A mi Urunk Jézus Krisztus, a te Fiad által, aki veled él és uralkodik a Szentlélekkel egységben, Isten mindörökkön-örökké.
Nagyböjt elején sokszor szoktunk különféle elhatározásokat tenni. Többet
imádkozunk, lemondunk kedvenc ételeinkről, jobban odafigyelünk családtagjainkra. Általában az időszak elején nagy bennünk a lelkesedés, a felbuzdulás. Szépen tesszük az elhatározásunkat. Ahogy telnek a napok és a hetek úgy szürkülnek a napok és az elhatározások.
A mai mise bevezető könyörgése egy fontos dologra hívja fel a figyelmünket. Hiába a lelkesedés, a jószándék, az elhatározás, ha nem imádkozzuk át cselekedeteinket. Adja Isten, hogy ebben a nagyböjtben el?bb imádkozzunk, el?bb beszéljük át a Jó Istennel és utána tegyük meg a tennivalóinkat.Mindenkinek szép nagyböjtöt kívánok:
Balogh Attila
bosi@axelero.hu


Információ, észrevétel, kapcsolat: info[kukac]plebania.net
Probléma esetén: segítség