Főoldal Újdonságok Fórum
Liturgikus naptár
Vasárnapi gondolatok
Hétköznapi gondolatok
Szentek ünnepei
Irattár

dolgozoszoba[kukac]plebania.net
Levél a szobafelelősnek

 
DOLGOZÓSZOBA

Nagyböjti idő, Nagykedd

Az utolsó vacsorán, az árulás vezeti be Krisztus kínszenvedését, és egyben azt a dicsőséget is, amelyet az Atya készített számára. Krisztus dicsősége magának az Atyának megdicsőítése lesz és egyben az emberek üdvössége. A kínszenvedés mindig úgy áll előttünk, mint Krisztus felmagasztalásához és az emberek üdvösségéhez vezető út.

Isten szemében olyannyira értékes az Ő szolgája, hogy a nemzetek világosságává teszi Őt. Jézus ez a szolga. Ő a nemzetek világossága. A mi életünknek sincs más világossága. Tudjuk-e így értékelni Jézust? Júdás és Péter szeme elhomályosult, egyikük elárulta, másikuk megtagadta az Isten szolgáját.

 

Iz 49,1-6; Zs 70; Jn 13,21-33.36-38 Szolgám vagy, hogy eljusson
szabadításom a föld határáig

"Tegnap, ma és holnap Júdás az evangéliumok "fő"szereplője". Valójában
azonban nem igazi szereplő", csak a sötétség hatalmának eszköze, akiben
jól végigkövethető" a gonoszság feltartozhatatlan mechanizmusa. Egyben
intés is mindannyiunknak, amely ijesztő lehetőségekre hívja fel
figyelmünket." (Barsi Balázs)

Amikor az utolsó vacsorán Jézus megtöri a kenyeret és övéinek adja, majd ragaszkodik ahhoz, hogy mindenki egy kehelyből igyon, ezt azért teszi, mert az apostoloknak meg kell mutatniuk, hogy hűségesen megtartják a Jézussal való közösséget. Péter erősködése, majd későbbi tagadása azt mutatja, hogy Jézus számára nem a szavakkal való megvallás vagy megtagadás a fontos, hanem az egységet kifejező cselekedet. Amikor a szentmisében Krisztus testét magunkhoz vesszük, akkor kifejezzük a vele való közösségvállalást. Amikor a szentáldozáskor mindannyian ugyanabból a kenyérből, Krisztus testéből eszünk, akkor az is tudatosul bennünk, hogy Krisztus Egyházának egyetlen közösségébe tartozunk.
(Adoremusz 2005)


Információ, észrevétel, kapcsolat: info[kukac]plebania.net
Probléma esetén: segítség