Évközi idő, C év, évközi idő 14. vasárnapja

Dr. Benyik György gondolatai 2004

Évközi 14 vasárnap

Lk 10,1-20.

„Az aratni való sok, a munkás kevés!”

A mai evangélium a misszió kezdeteiről beszél. Néhány teológus felhívja a figyelmet, hogy Lukács ebben a részben historizál, vagyis bizonyos később keletkezett intézményeket visszahelyez egy korábbi korba. Ilyen a 72 tanítvány esete (10,1), akikre való utalást csak itt találjuk meg, és inkább csak szimbolikus számnak tekinthetjük. Természetesen a nagyobb méretű misszió valamikor elkezdődött, de ennek pontos szerkezetéről nem kapunk történetileg értékelhető információt.

Annál több információt kapunk a misszió változó körülményeiből, persze ezt is egy kicsit költői nyelven. Az egyik kérdés, nem kedvez a tanítványok munkájának, ha sok mindent visznek magukkal, és az elfoglalja őket (10,4). A befogadás körülményei is igen változatosak. Sőt számolni kell, hogy néhány agresszív ember, mint a misszionáriusok farkasa igen sok gyötrelmet fog nekik okozni (10,3). De ennek ellenére Jézus szelíd misszióját nem lehet megállítani.

Az egyház élcsapatát mindig mások alkotják. De ha nem a pillanatnyi pozíciót nézem, akkor mindig az a csoport tekinthető annak, aki hatékonyan misszionált.

Egyik barátom, amikor megválasztották II. János Pál pápát azt mondta, ez a pápa igazi missziós alkat, előbb Rómában vált igen szimpatikussá, majd amikor elkezdte apostoli útjait, azt mondta meg sem áll Moszkváig. Naponta arról győzködött: „Meglátod misézni fog a Vörös téren”. Akkoriban ez a kijelentés nagyon furcsának hangzott és lehetetlennek látszott. De úgy tűnik a pápa Róma és Moszkva hagyományos ellentétét, majd pedig távolságát egyre inkább legyűrte, de megszüntetni neki sem sikerült eddig.

Érdekes módon az út a kelet-európai országokban kezdődött. Lengyelország első alkalommal hivatalosan alig akarta befogadni a pápát, de a népi nyomásnak engedve mégis elfogadta. Második alkalommal már inkább a pápa népszerűségében sütkéreztek az állami vezetők. Majd következtek az európai utak, majd az afrikai utak, majd USA fogadta be a pápát. A vén Európában, Svédország fogadta legcsendesebben a pápa látogatását. A magyar látogatás közül az első földrengésszerű volt. Azt követő látogatások már ismert programként mozdították a tömegeket a pápa programjaira. A balkáni látogatások puskaporos légkörben zajlottak. A vezetők féltek, a tömeg ujjongott, hogy közéjük érkezett a béke ember. A romániai látogatás is konfliktusokkal teli volt. De az ortodoxia és a katolikus egyház kapcsolatában új fejezet nyílt az ukrajnai látogatás után.

A tömegek számára a pápa vitathatatlanul hiteles egyházi vezető. Vitathatatlanul pasztorális utakat tesz és nem politikait. Ami mégis érdekes, a politikai irányok inganak meg ott, ahol a pápa látogat. Talán az ortodoxia fél a monolitikus egységet alkotó katolikus egyháztól, talán a történelmi emlékek miatt ébrednek félelmek bennük. Akik a félelmeiket hangoztatják, a múltba néznek, a pápa pedig a jövőbe tekint. Pontosabban minden egyes alkalommal Jézusra tekint a hit szerzőjére és beteljesítőjére. Az evangéliumról beszél, imádkozik, áld, türelmet és igazságosságot kér. A világ úgy tűnik minden látszat ellenére, ki van éhezve az evangéliumra. II. János Pál gyenge lábakon, de hordozza ezt az üzenetet. Vajon eljut egyszer Moszkváig is?

A statisztikák szerint a világnak még csak 30 % keresztény, de ez a 30% megosztott. Mi lenne, ha „világosság fiai” egyszer összefognának a szeretet és az evangélium érdekében és egységesnek mutatnánk magukat. Lehet, hogy akkor oltár épülne a Vörös téren és ortodox és katolikus papok, és protestáns lelkészek vennék körül, akik egy lélekkel mondanák: „Miatyánk, aki a mennyben vagy…” .

Egyik kollégám azt javasolta, módosítsuk az evangélium eme helyét, hogy az „aratni való sok, a munkás kevés”- mondjuk ki az aratni való is kevés. Valójában nem erről van szó. A pápa megmutatta aki bőven vet, az bőven is arat. Aki hittel vet, az bőven arathat. Csak a misszionáriusok higgyenek az üzenet fontosságában és hatékonyságában, akkor az Isten áldása nem marad el. Kérjétek az aratás urát!

forrás: Vasárnapi Kalauz (Pázmny Péter elektronikus könyvtár)

Olvasmány: A próféta jövendölésében Jeruzsálem a Messiás országát jelképezi. Magát Jeruzsálemet megszemélyesíti, és édesanyaként ábrázolja. A megjövendölt messiásiországban béke uralkodik.

Szentlecke: Pál apostol boldogan viseli szenvedéseit Krisztusért.

Evangélium: Jézus munkásokat hív aratásába, és hatalmat ad nekik az evangéliumhirdetésére. Aki befogadja ôket, Isten békéjét kapja jutalmul.

Jobban szeretjük a nyugalmat, mintsem a nyugtalanságot, s tán azt is hisszük, hogy ez erény. A lustaság nem erény és semmi köze a békéhez. A békét ki kell vívni, rendszerint háborúval! Keresni kell a békét, s megdolgozni érte. Az elsô lépés a kibékülés.
 Jézus tanítványai legyenek e világon a béke követei és hordozói. Isten akarata a megbékülés, nem a gonoszsággal, hanem embertársainkkal és Ôvele. Ô teszi az elsô lépést. Aki átéli és megérzi, hogy bocsánatot kapott, az újra tud kezdeni. Újra hallja a patak-csörgedezést, érzi a nap melegét, éled.

Elsô olvasmányhoz / Iz 66,10-14
 Könnyebb házat építeni, mint népet igazgatni, és közösséget megújítani. A babiloni fogságból való visszatérés után a város és a templom fölépítése mindössze fárasztó munka (Kr.e. 520--515). Annál nehezebb, amit Isten kívánt: a hit tisztaságát és a remény erejét fölújítani a népben! Ez idô prófétája, a jövôlátó nagy Izajás int és vigasztal. A jelen szakasz vigasztalás! A megosztott, elcsüggedt néphez szól, hogy van remény! Nem ember intézi a jövôt; csak Isten teheti, hogy erô, élet, béke és öröm sarjadjon. S ennek minden nép részese lesz egykor! A szentíró úgy érti, a népek ,,kincseiket'' Jeruzsálembe hordják (a lelkük kincsét!) -- az evangéliumban viszont Jézus küldi szét Jeruzsálembôl a béke és Isten-uralom kincseit tanítványaival a világ népéhez. (Iz 65,18; Zsid 12,22-23; 13,14; Zsolt 86,9-14; 122)

Válaszos zsoltár / Zsolt 66(65),1-3.4-5.6-7.16 és 20
 Fölhívás dicsénekre

Szentleckéhez / Gal 6,14-18
 A galatákhoz írt levél végét tulajdon kezével írja Pál (aki diktálni szokott), méghozzá nagy betűkkel, megnyomott tollal. A lényeget sűríti! Az egész vitát: körülmetélt-e, kívülrôl áttért-e, zsidó vagy pogány -- összegezi: Mióta a mi Urunk a kereszten meghalt, végtelenül többrôl van szó: arról, hogy ,,új teremtménnyé'' váljunk. Az új teremtés alapja a hit és szeretet; a szeretetben hatékony hit. Ezzel áll szemben az, amit Pál ,,testnek'' hív. ,,Isten Izraele (népe)'' szemben áll a ,,test szerinti Izraellel''. Most mint keresztény, Pál egészen új módon imádkozhatja, amit zsidóként naponta mondott: ,,Add nekünk, s egész népednek békédet, üdvösségedet, áldásodat, kegyelmedet, szeretetedet, s áraszd ki ránk irgalmadat!'' (Zsidó napi ima: a tizennyolcszoros kérés). (1Kor 1,31; 2,2; 7,19; Róm 3,27-30; Gal 5,6; 2Kor 5,17; 4,10)

Evangéliumhoz / Lk 10,1-12.17-20 vagy Lk 10,1-9
 A tizenkettô küldetése után Sz Lukács hírt ad egy nagyobb csoport tanítvány szétküldésérôl. A 72-es szám, s a 70-es is, megfelel Mózes elsô könyvében a ,,föld összes népei'' számának. Minden néphez el kell jutnia az üzenetnek: közel az Isten országa.
 Másképp is fontos a 72-es, az ,,egyetemes szám'': a küldetés, a jóhír terjesztése minden tanítványának, bárhol is, bármikor is éljen, -- küldetése, föladata. A termés bôséges. Követeinek Jézus örökérvényű utasításokat mond: szerénység, szegénység, önzetlenség, de ha kell, határozott föllépés! (10,1-12: Mt 9,37-38; 10,7-16; Mk 6,8-11; Lk 9,3-5 # 10,18: Jn 12,31-32; Jel 12,8-9; Iz 14,12 # 10,19: 1Mz 3,15; Zsolt 91,13; Mk 16,18)

Szentségre várva
 ,,Ahogy engem az élô Atya küldött és Én az Atyában élek, úgy az is, aki eszi Testem, élni fog Énbennem.'' (Jn 6,57) Isten követe, küldöttje is így éljen és éltessen: ,,Ahogy az Atya küldött engem, én is úgy küldelek titeket.'' (Jn 20,21)

Elmélkedés
 Kérjétek az Aratás Urát
 Munkások kellenek, kik új világot teremtenek; élénken perceptív s keményen munkás lélekre van szükségünk. Munka kell; sziklákat kell fúrni, követ fejteni, aratni kell. Az apostoloknak nem hivatalban kell ülniök s várniok a tudakozódókat; ez egészen mellékes funkció. Tűzesô hull az apostoli férfiakra az apokaliptikus angyal füstölôjébôl; nincs nyugalmuk; lelkük feszül, szemük lát, arcuk ég, szívük beszél; a szeretet tüze s a gondnak árnyéka jellemzi lelkületüket. Gyermekek, betegek, botrányosak, veszélyben forgók, bűnösök, jó lelkek, iskola, család, társadalom ezernyi szükséglete rajzik szemeik elôtt; ôk bíznak, imádkoznak, szenvednek, kitartanak! (Prohászka: ÖM, 6:218; 279)

+

Papi hivatásokért
 Jézus, Urunk, Te azt mondottad, kérjétek az aratás urát, hogy munkásokat küldjön földjébe. Esedezve kérünk, szaporítsd országunkban a papi hivatásokat, Te, ki annyira óhajtod, hogy isteni Szíved szeretetének és irgalmasságainak hullámai eláradjanak a lelkeken, add kegyesen, hogy hívásodat a társadalom minden osztályában meghallják. A munkás és birtokos fia egyaránt. Mind a kettônek szüksége van. Adj, kérünk, nagylelkű és áldozatkész papokat, imádságos és áldozatos eucharisztikus életeddel a legbensôbben egyesülve, hogy tevékenységükkel Isten dicsôíttessék, lelkeket mentsünk és hazánkat megújítsuk. Ezért kérünk Téged, óh Jézus, örök pap a Te szentséges Anyád, a Papok Királynéjának közbenjárására. Amen. (Böle: Rózsafüzér Királynôje, 330)

+

Ima a Szűzanyához papokért
 Óh Mária, papok királynôje, könyörögj érettünk, nyerj sok és szent papot. Hiszem, hogy egy Isten van három személyben, hogy Isten Fia emberré lett, a kereszten meghalt, hogy bennünket megmentsen, hogy a jókra mennyország vár és a gonoszokra pokol. E végtelen fontosságú tanok hirdetésére kérj, eszközölj ki tanítókat, apostolokat az Úrtól! Amen. (Böle: Rózsafüzér Királynôje, 330)