Főoldal Újdonságok Fórum
Liturgikus naptár
Vasárnapi gondolatok
Hétköznapi gondolatok
Szentek ünnepei
Irattár

dolgozoszoba[kukac]plebania.net
Levél a szobafelelősnek

 
DOLGOZÓSZOBA

Nagyböjti idő, B év, nagyböjt 2. vasárnapja

SZENTMISEKOMMENTÁR

Bertalan atya kommentára

A HÍVEK ÜDVÖZLÉSE UTÁN: Ma nagyböjt második vasárnapját ünnepeljük. A bűnbánó ember Isten irgalmas tekintetét keresi. Isten és minden szentjei előtt megvalljuk bűneinket. Kiáltásunk az égig ér. A hívő nép mellét verve meghajol. A pap nemcsak az emberi bűntudatot közvetíti, hanem a hozzánk hajló Isten irgalmát is.

ELSŐ KÖNYÖRGÉS UTÁN: A bűn és a szenvedés mélységébe Isten szava hallatszik. Lelkünkbe hatol és átalakít. Így fogadjuk az olvasmányok és a szentbeszéd tanítását.

FELAJÁNLÁSI KÖNYÖRGÉS UTÁN: A szentmisében mindig találkozunk az érettünk szenvedett Krisztussal. Áldozata bennünket is engesztelésre szólít. Önmegtagadásaink, szenvedéseink az oltárra kerülnek, mert felajánlottuk a mennyi Atyának. Amint a kenyér és a bor átváltozik, a bemutatott áldozat bennünket is átváltoztat, általa életünk érdem és engesztelés Isten előtt.

ÁLDOZÁSI KÖNYÖRGÉS UTÁN: A mennyei Atyának kedve telt szent Fiában. Szeretettel tekint ránk is, akik kívánsága szerint Jézus tanítását hallgattuk. Isten szenvedése és halála útján vezette Krisztust a feltámadás dicsőségébe. A szenvedés, a bánat és a halál bennünket is ezen az úton vezet. Áldozatában megerősödve remélhetjük, hogy életmódunk e szent időben kedves lesz Urunk színe előtt.


ELMÉLKEDÉS

Forrás: Ócsai József


Forrás: Vasárnapi Kalauz - http://www.piar.hu/pazmany

O: Ábrahám Isten parancsára kész feláldozni fiát, az ígéret gyermekét.
S: Isten egyszülött Fiát adta áldozatul értünk.
E: A kereszthalál előtt az Atya tanúskodik arról, hogy Jézus az Ő szeretett Fia.

Mikor azt mondjuk valamire, hogy "emberi", elsősorban emberi gyöngeséget értünk, amit számba kell venni és megbocsátani. Ilyen kicsinyre becsüljük az embert! De Krisztus által nyilvánvaló lett, hogy mi valóban az ember és mivé lehet, mivé kell lennie Teremtője akaratából.
Krisztus tökéletes ember volt, az igazi ember, akiben Isten kedvét lelte. Ugyanakkor kinyilvánult Benne az Ő saját lénye, szentsége és fönsége is.

Első olvasmányhoz / 1Mz 22,1-2.9.10-13.15-18
Ábrahám hitének "szakító próbája" volt a parancs: egyetlen fiát áldozza föl. Ezzel Isten látszólag saját ígéretét és Ábrahám jövőjét is kérdésessé tette. Ilyen kiszámíthatatlan, hataloméhes, kegyetlen hát az Isten? Szüksége van-e ilyen próbákra, hogy tudja, mi lakozik az emberben? Istennek nincs szüksége rá, sokkal inkább az embernek kell megsejtenie, hogy Isten ijesztően hatalmas, felfoghatatlanul más! Kín és lemondás által kell az embernek bensőleg nőnie, s elérnie azt a belső szabadságot, mely voltaképp egyedül teszi őt emberré. (Sir 44,20; Zsid 11,17-19; Jak 2,21-22; Jn 3,16; Róm 8,32)

Válaszos zsoltár / Zsolt 116(114-115),10.15.16-17.18-19
Hála a megmentésért

Szentleckéhez / Róm 8,31-34
Isten népe Ábrahámban látta a hívő ember mintaképét. Az iszlám hívei számára is ő az első és "tökéletes muzulmán", -- mert teljesen ráhagyatkozott Isten akaratára. De a keresztény hit emellett Izsákban, az egyetlen Fiúban, aki föláldoztatására megy, Krisztus képét ismeri föl. Izsák valójában nem lett áldozat, az ő helyébe és miértünk, mindnyájunkért Isten egyetlen Fiát adta át. Szemünkben ez érthetetlen titok, mert nincs sem Isten szentségéről, sem igazságosságáról, sem az Ő végtelen szeretetéről eléggé beható fogalmunk. Csak azt "tudjuk" (Róm 8,28), hogy Istennek minden tette az Ő szeretetéből folyik, és elég hatalmas arra, hogy megmentsen mindenkit, aki Benne bízik. (8,32: 1Mz 22,16; Róm 5,6-11; 1Jn 4,10; Jn 3,16 # 8,33-34: Iz 50,8-9; Zsid 7,25)

Evangéliumhoz / Mk 9,2-10
Jézus táborhegyi megdicsőülésének leírását megelőzi Péter vallomása az Ő Messiás voltáról (Mk 8,29), de Jézus kínszenvedésének előrejelzése és keresztjének követésére szóló meghívás is! A Jézusról szóló teljes kijelentéshez mindkettő hozzátartozik: a Kereszt és a Megdicsőülés. A felhőből hangzó szózat Jézust Messiásnak jelenti ki, akárcsak a keresztelésekor (Mk 9,7; 1,11). Jézus a Mózes jövendölte próféta (Mk 9,7; 5Mz 18,15): Ő nagyobb Mózesnél és Illésnél. De csak föltámadása után értik meg majd tanítványai, hogy voltaképp ki Ő, és csak akkor lesznek képesek szólni Őróla és mindenről, ami történt és amit hallottak Tőle. (9,2-8: Mt 17,1-8; Lk 9,28-36; 2Mz 24,16-18; Mk 16,5; 2Pt 1,16-18; 2Kor 3,18 # 9,9-10: Mt 17,9-13)

Szentségre várva
A hit képes rá, hogy Istennek a kenyér és bor színe alatt rejtőző fönségét fölragyogni lássa. Krisztussal egységben a mi testünk is, a mi egész lényünk át fog változni, és Őhozzá leszünk hasonlóvá.

Elmélkedés
Urunk színe-változása
"Fénylék orcája mint a nap, ruhái pedig fehérek lőnek, mint a hó. Felelvén pedig Péter, mondá Jézusnak: Uram, jó nekünk itt lennünk!" (Mt 17,1-10).

Lelkétől, imában áthevült lelkétől változott el színe, "s midőn imádkozott, ábrázata más színű lőn" (Lk 9,29). Ez az Isten-egyesülésben boldogított lélek színeváltozása; a test és vér, a földi lét nehézsége és sötétsége lélekbe öltözik. Egyre azon dolgozunk, hogy több lélek áradjon ki a testre, az ösztönre, több lélek a munkára, társadalmi intézményekre. A léleknek testet, ösztönt természetfölötti szépségbe s fénybe öltöztető munkáját imának hívjuk; imáinkban dolgozunk azon, hogy átformálódjunk s tisztábbak, nemesebbek, lelkiebbek legyünk. Az erkölcsi erőkifejtés első lépése a színeváltozás felé az alázatos, meleg, erős ima!

Mikor e meleg áramlat a lélekben megindul, s felsőbb, édes világosság szűrönközik életünkbe, akkor Péterrel kiáltjuk: Uram, jó nekünk itt lennünk, itt a lelki emelkedettség magas hegyén, itt az isteni fölvilágosítások régiójában, itt az imádság fényes felhőjében, itt a világtól messze s közel az Istenhez; jó, jó nekünk itt lenni, s használjuk is föl a vigaszok e tavaszi virágfakadását, de tartsuk szem előtt, hogy a hegyről le kell jönnünk a poros, lapos világba. Jöjjünk úgy le, mint kiknek fényes a lelkük s telítve van lelkük a magaslatok fűszeres levegőjével.

S a másik színeváltozás? "és maga mellé vévén Pétert és Zebedeus két fiát, kezde bánkódni és szomorkodni s orcájára borula imdákozván: Atyám, ha lehetséges, múljék el a pohár tőlem; és méne tanítványaihoz és alva találá őket" (Mt 26,36-40). Itt a vérrel verejtékező "facies" [arc]; ez a szomorú lélek kiáradása a testre; a vigasztalanság és elsötétülés állapota. A földi ember irtózik tőle s alszik; boldog, ha magát felejti. Krisztus itt is imádkozik, küzd, s az Isten szent akaratán megnyugszik. Te akarod, Uram, kezedből veszem e kelyhet; ha vigaszt nem is érzek, mindegy; öntudatomba zárom a dicsőség biztosítékát, hogy a vigasztalanságban teljesített isteni akarat az örök életnek s minden kegyelemnek magva. (Prohászka: ÖM, 6:208; 267)

+

Bűnbánó ima
Megborzad a lelkem, Uram, ha visszagondolok mindarra, amit a Te kegyelmednél fogva be kell vallanom, és félek azokra gondolni, mikben egykor gyönyörködtem. Igaz, Uram, mennél jobban megszeretteted magad velem, annál inkább fájlalom gyalázatosságokban elmúlt életemet. De hisz igazságos dolog, hogy féljek Tőled, mert én ember vagyok, és irgalmadnak kincseit fölötte törékeny cserépedényben hordozom; meg nem is szabadítottál meg ellenségeimtől.

Nincs-e körülöttem a szánalmas hús, a férgeknek eledele? Tudom is, igen sokszor érzem, mert minden pillanatban leselkedik rám a rossz lélek, hogy csak egyedül néked vagyok adós én Megváltóm, azért, hogy megzabolázod bennem a testnek ösztönét azon időtől fogva, amióta első vallomásomat tettem; de még most sem távozott el tőlem; élek, és ezért félelemben és rettegésben kell cselekednem.

Látom, Uram, hogy jobban nem vesz körül egy alattomos ellenség sem, mint a hatalmas önszeretet, melynek igája alatt az eszem használata óta sóhajtozom, és az érzéki bűnök terhe, súlya. De mire való a bűnök összehasonlítása! Mind egyenlő volt, mert legkisebbikük is sokkal többet nyomott, mint szeretetem súlya. Adj, Uram, nekem könnyeket, hogy megsirassam őket, érzem ugyanis, hogy még nem bántam meg eddig eléggé. Óh, végtelen a Te jóságod bűneimmel szemben, Uram! Felteszem magamban, hogy a Te támogató kegyelmeddel életemnek minden napján megbánom őket.

Óh hányszor csalt ki szememből akaratom ellenére is könnyeket hazám iránti szeretetem gyöngédsége, vagy más dolgok iránti bűnös indulat. Hát most miért száradtok ki, könnyek, midőn a Megváltó Istennek kell megmutatnom szívem töredelmességét? Ha emberi és bűnös indulatoknak bizonyságai voltatok, miért álltok ellen a megbánás indulatának?

Tekints lelkembe, Uram, lásd, méltán félek-e, hiszen még máig is, akaratom ellenére, ellened lázonganak tagjaim.

Védj meg engem, én lelkemnek Üdvössége, minden hiú képzelgéstől és tetszelgéstől! Rajtad függök, és egyedül csak tebenned bízom! Amen. (II. Rákóczi Ferenc imája, Sík: DB, 509)

+

Valóban, ki olyan erős, hogy sosem tántorodhat meg a kísértésben? Ha jól végiggondolod, az igaz is csak éppenhogy üdvözül. (Szent Ambrus)


Forrás: http://www.katolikus.hu

Életünk a Tábor hegyéről nézve

a) A mai evangélium eseménye erősen szemben áll a múlt vasárnapival. Ott a kísértés próbára teszi Jézust, és meg is alázza. A Tábor hegyi fényesség most felmagasztalja és megdicsőíti. A két esemény két kiegészítő szempontja ugyanannak a misztériumnak. Két egymást kiegészítő arca Jézusnak. Ez jelzi azt is, hogy a tanítványnak is kétféle a magatartása. Mindkettőre elkerülhetetlenül szüksége van. Nem oly módon, hogy olykor az egyik magatartás válik aktuálissá, olykor pedig a másik. Akkor helyes a hívő életvezetésünk, ha valamelyik magatartás mindig jellemzi tudatos életünket. Az egyik: el kell fordulni a bálványoktól, a másik: életünket az élő Istenhez, a dicsőség Urához kell kapcsolni. A bűnök, a kísértések elleni küzdelmekkel végeredményben a bálványokkal fordulunk szembe. A jócselekedetek igen széles skálája pedig az élő Istennel való közösséget építi.

b) Jézus megdicsőülésének tanúi is vannak. Három tanítvány, akiknek különleges helyük van az apostolok között. Ők ott lesznek majd a vérrel verejtékezésnél is, akkor is, amikor Jézus feltámasztja Jairus leányát. Péter később büszkén írja levelében: ott voltunk vele a hegyen (2Pt 1,18). Ők most a hegyen egy Isten-jelenés, egy teofánia részesei. Ehhez tartozik a Jézus alakjából kisugárzó fény, és a fényes felhő, amelyhez hasonlóval már Mózes is találkozott a Sínai hegyen. Teofániában részesült Illés is, ha az más jellegű volt is, aki maga is ott van most Jézus mellett Mózessel együtt. Itt azonban a fényesség forrása Jézus embersége. Ez válik istenségének jelévé, ez jelzi igazi arcát, dicsőségét. Sokkal világosabban, mint Kánában, amikor Jézus a vizet borrá változtatta. Ott a csoda ugyancsak jel, amely valami döntően fontosat hirdet, de ez különbözik tőle. Itt a hegyen Jézus egész személyisége válik jellé. Egészen áttetszővé lesz Isten számára. Most világosan felismerhető Jézusban az istensége. Az apostolok tudatában is vannak, hogy miről van itt szó. A földre borulnak, ahogyan az ószövetségi Isten jelenésének tanúi is ezt tették. Ahogyan Keresztelő János Jézus megkeresztelésénél, most ők is Isten szavát hallják, amely világosan jelzi Jézusnak, ennek a rendkívüli embernek a kapcsolatát Istennel. Ő Isten Fia, akiben tökéletesen tükröződik az Atya, akit megajándékoz teljes szeretetével, akire teljesen rábízza szavait. Miért történik ez a csodálatos színeváltozás, mi ezzel Jézus szándéka? Nyilván szenvedésének megjövendölését akarja ezzel ellensúlyozni, hogy ezzel erősítse az apostolok hitét. Azt hirdeti, hogy a szenvedés és a halál nem tudják igazán elérni Jézus személyét. A sebek, a gyötrelmek ugyancsak nem képesek erre. Ez azonban nem jelenti azt, hogy Jézus szenvedése és halála nem lenne igazi. Az ő élete azonban legyőzhetetlen, ő valójában olyan fényben és dicsőségben él, amely túl van minden sötétségen. Ezért ő le tudja győzni a rosszat és a halált. A húsvét fényei tűnnek fel a szenvedő Messiás alázatában. Lukács ezzel a jelenettel kapcsolatban arról számol be, hogy Jézus Mózessel és Illéssel az ő eltávozásáról beszélgetett, amelyet Jeruzsálemben készült beteljesíteni (Lk 9,31).

c) Szenvedés, kereszt, könnyek, bűnök, hozzátartoznak az életünkhöz. A nagyböjti bűnbánatnak, önmegtagadásoknak meg kell gyengítenie függőségünket a földi táplálékoktól, amelyet most tágabb értelemben veszünk. Minden hozzátartozik ehhez, ami testi életünkkel van kapcsolatban. Ezek azonban kétféle módon tartozhatnak életünkhöz. Nézhetjük ezeket csak önmagunkban, és így életünkben is ezzel a szemlélettel fogadhatjuk. Ebben az esetben életünknek teljesen anyagi jellege lesz. Folytonosan megterheli, megzavarja a kudarc, a szenvedés. Ki vagyunk szolgáltatva testünk kívánságainak, korlátainak. A családi élet sok fáradsággal, emberi összeütközésekkel jár együtt. Kenyérkereső munkánkat is sokféle tehertétel veszi körül. Sok fáradsággal teljesítjük, igazságtalanságok járhatnak vele együtt, az embert megalázhatják, kihasználhatják. A társadalmi, a politikai életben sok a cselszövés, hatalmi és anyagi érdekek teszik zavarossá, kiszámíthatatlanná. Mindezt azonban más szemlélettel és más átérzéssel is nézhetjük. Most a hitünk átvilágítja az egész valóságot. Így most már nem vagyunk bezárva a szűk anyagi világba. testünk majd dicsőségbe fog öltözni, gyötrelmeink örömmé fognak változni, értelmet kapnak szenvedéseink, amelyeknek most már az a rendeltetésük, hogy szeretetünk megtisztuljon bennük. A hit fénye megalapozza az emberi összefogást és a kölcsönös segítségnyújtást. A földi város belenő Isten városába. Az örök dicsőség fénye, amely ránk vár, és amely titokzatosan már birtokunkban van, nincs arányban a jelen élet nehézségeivel. "Ez a mi mostani könnyű szenvedésünk ugyanis a dicsőségnek igen nagy, örök mértékét szerzi meg nekünk, ha nem a látható dolgokra figyelünk, hanem a láthatatlanokra. Mert ami látható, az ideigvaló, ami pedig láthatatlan, az örökkévaló." (2Kor 4,17) Jézus színeváltozása átformálja egész emberi életünket. Megkeresztelésünkkel gyökerében már birtokoljuk azt a dicsőséget, amelyet ő ígér nekünk. MK


EGYÉB

Aranyszájú szent János homiliájából:

Legfőbb kincsünk az imádság, hiszen ez találkozás és együttlét Istennel. Amiként testi szemünk fényes lesz, mihelyt a fényt megpillantja, úgy ragyog és tündöklik az Isten felé forduló lélek is, szavakkal le nem írható isteni fényben.

(...)

Az imádság a lélek világossága. Istennek igazi megismerése, közvetítő Isten és ember között. Az imádság által a magasba emelkedő lélek az egekbe hatol, és kimondhatatlan ölelésekkel karolja át az Urat.

(...)

Az imádság tiszteletre méltó követünkként van jelen Istennél, megvidámítja a lelket, lecsendesíti érzéseit. Az imádságnak ezt a kegyelmi ajándékát ha valaki megkapja az Úrtól, el nem rabolható kincs lesz számára, és ez a mennyei táplálék teljesen betölti a lelket.


Tíz ötlet böjtölésre

  1. Étkezésünk: a falánkok, habzsolók - egyenek kevesebbet; a kisétkűek, finnyások - egyenek többet, rendszeresebben!
  2. Életrendünk: a reggelente lustálkodók - keljenek öt perccel korábban; akik mindig elkésnek - legyenek ott mindenütt pontosan; a rendszertelenül élők - tartsanak rendet az időbeosztásukban.
  3. Szenvedélyeink: a dohányosok - szívjanak kevesebbet; alkoholt, édességet stb. kedvelők - mérsékeljék az italt, a nyalánkságokat; a gyorshajtók közlekedjenek szabályosan; a sokat beszélők - néha hallgassanak el, s figyeljenek oda másokra; a hallgatagok, mogorvák - kedvesen szólítsanak meg másokat.
  4. Érzelmeink: a robbanékony természetűek - fékezzék haragjukat; a türelmetlenek tanuljanak várakozni; a kesergésre hajlamosak - próbálják humorral, derűvel szemlélni a világot.
  5. Mások: a megszólást, pletykát kedvelők - jót vagy semmit másokról; az önzők - legalább néhányszor naponta legyenek előzékenyek másokkal; a parancsolgató természetűek - engedjék érvényesülni a többiek kéréseit is.
  6. Munkánk: a felületességre, lustaságra hajlamosak - végezzék el munkájukat idejében, alaposan. A megbízhatatlanok, feledékenyek - most minden ígéretüket teljesítsék pontosan. A közös munkából magukat kihúzók - önként vállaljanak nagyobb részt a közös feladatokból.
  7. Kapcsolataink: az elrontott munkahelyi kapcsolatokból - legalább egyet próbáljunk rendezni. A szűkebb és tágabb családon belül - legyünk kedvesek és figyelmesek ahhoz, akit mostanában elhanyagoltunk.
  8. Imádságos életünk: hetente legalább egy csendes órát szánjunk elmélkedésre, imádságos együttlétre Istennel. Esténként lelkiismeretvizsgálatban gondoljuk át a napot. Hetente egyszer hétköznap is igyekezzünk elmenni szentmisére.
  9. Egyházunk: akinek van rendszeres feladatuk, megbízatásuk egyházközségükben, közösségükben - végezzék különös odaadással, gonddal, a jobbulás és jobbítás szándékával. Akiket csak a vasárnapi szentmise kapcsol az egyházhoz - keressenek legalább egy alkalmat, amikor egyházközösségünkért, másokért is tesznek valamit.
  10. A felsorolást mindenki folytathatja tovább saját adottságaihoz és lehetőségeihez mérten.

Gondolatok a nagyböjtről:
Radó Polikárp az egyházi évről szóló könyve alapján.

1. A nagyböjt a bűnbánat ideje.
A bűnbánat gondolata élesztő kovászként járja át a "Negyven nap" gondolatvilágát. Ókeresztény imádság: "Isten, minden irgalmasság és a teljes jóság szerzője, Te a bűnöknek gyógyulását a böjtölésben, az imádságban és az alamizsnában mutattad meg. Tekints kegyesen alázatos bűnvallomásunkra, hogy kiket földre görnyeszt lelkiismeretünk, a Te irgalmasságod egyenesítsen föl."

Négy gyógyszerrel tisztítsuk lelkünket:
az imádság, a gyónás, az önmegtagadás, és érintetni az életet, Krisztust.

2. Nagyböjt az önmegtagadás ideje.
A böjt nem öncélú valami, Istennek nem telik öröme abban, hogy valaki sanyargassa önmagát. Aranyszájú szent János figyelmeztetése:

"Kedvesem, ha tested gyengesége miatt nem tudod étlenül eltölteni a napot, senki, akinek esze van, nem hányja ezt neked a szemedre. Hiszen megértő és emberszerető Urunk van nekünk, ki semmit sem követel olyast tőlünk, ami erőnket meghaladná. Mert nem az ételtől való megtartóztatást követeli egyszerűen csak ... hanem azt, hogy az élet cselekedeteitől elálljunk, és egész időnket lelki dolgokkal töltsük el."

Szent Ágoston figyelmeztetése: Akik úgy tartózkodnak a húsételtől, hogy nehezebben elkészíthető és nagyobb értékű ételeket hajhásznak, tévednek az ilyenek, az ilyen böjt nem a megtartóztatás vállalása, hanem csupán a fényűzés megváltoztatása."

Aquinói szent Tamás: "elég, ha ezeket kerüljük: mohón enni - csak a legjobbat enni - mérték nélkül enni - csak válogatott dolgokat enni - csak azt enni, ami ízlik."

Külső önmegtagadások
- böjtöltessük a szemünket! a szem a lélek ablaka. Sok halálos bűn kezdődött a szemen keresztül.
- böjtöltessük a fülünket! nem kell mindent megtudni. Zárjuk el fülünket minden megszólás és pletyka elől.
- böjtöltessük a nyelvünket! a sok beszédben nem lehet elkerülni a bűnt. teremtsünk csendet magunkban és magunk körül - szilencium
- böjtöltessük a testet azzal, hogy nem adunk meg neki minden kényelmet! a test legnagyobb böjtöltetése az álom elvonása. Kezdődjék a kelés fürge, vidám, nagylelkű kiugrással

Belső önmegtagadások
- tagadjuk meg kishitűségünket
- tagadjuk meg elpuhultságunkat
- tagadjuk meg magunkat az emberekkel való viszonyunkban! elviselni a nehezen elviselhetőt


Információ, észrevétel, kapcsolat: info[kukac]plebania.net
Probléma esetén: segítség