Főoldal Újdonságok Fórum
Kateketikai ötletek
Áldások, imádságok
Szentségek
Szilvarérum
Színdarabok
Humor
Énekek
Katekézisek
Versek
Előadások
Hittanóra - vázlat, ötletek
Történetek
Segédanyagok
Technikai segítség

Szertartáskönyvek

hittanterem[kukac]plebania.net
Levél a szobafelelősnek

 
HITTANTEREM

A kenyér (Történetek)
Bekerült: 2005.03.20. 17:34
Megnyitva: 3725. alkalommal

A Kenyér


Egyik metró szerelvény megérkezik, a másik sebesen elviharzik.
Hömpölyögnek az emberek, mint megannyi tajtékzó hullám. „Kifolynak” a kocsikból, és jaj annak ki útjukba kerül!
Duci kis diák éppen uzsonnáját majszolja, hátulról meglökik, a kenyér leesik a földre. Ott hagyja, mérgesen halad a tömeggel.
Kenyér hever a földön, néhányan rátaposnak, mások arrébb rúgják.
Két fiatal suhanc focizik vele, egyik oldalról a másikra passzolják. Repül a kenyér, megérkezik a szerelvény.
A kenyér ismét magára marad a földön. Több százan igyekeznek. Hirtelen egy szakadt, piszkos ruházatú, reszkető kezű, gyászoló körmű megpillantja. Rögtön irányt változtat, és szalad a földön heverő kenyérhez.
Fellökik, többen szidják, kezére taposnak, arrébb tolják, de ő nem tágít, szólni nem tud, hiszen néma.
Testével az árván hagyott kenyér fölé hajol…végre ketten - a koldus és a kenyér.
Boldogan fölemeli, ruhájához törli, két oldalát megfúja és éhesen nagyot harap belőle...

Történt: 1997. április 8. Budapest 2-es metró – Örs-vezér tér.


Zsákba kötött természet

Szép, csöndes novemberi ősz. A sárguló levelek beborítják a földet. Nesztelenül hullanak, követik a természet bölcs parancsát. De az ember, ki oly sokat tanul, és tudása szinte a végtelenségig terjed, vajon hogyan értelmezi mindezt? Hétvégéken füstbe borul a táj – égetik a falevelet. Az utcákon több száz nylon zsákba kötött falevél, melyet el fognak szállítani.
Kérdezem: 
- Csak így lehet? 
- Ki fogja kibontani azt a több ezer nylon zsákot, hogy a falevél, mint lombtrágya lebomolhasson és építse tovább a földet?
- Ki fogja összeszedni a rengeteg zsákot, mely nem bomlik le, és pusztítja a természetet?
Nem értem ezt a gondolkodásmódot, mely a XXI. század kóros terméke!
Eszembe jut a 99. éves korában elhunyt nagymamám, aki Békés megyében lakott, és termelésből, vagyis a földből élt. Számára a Föld jelentette az életet. Sosem felejtem el szavait:
„Ami a földből lett, azt a földnek kell visszaadni, mert meghálálja. Ha nem így teszünk, a föld beteggé válik, így az ember is.”
Akkor hová tegyük azt a sok lehullott levelet? Kérdezhetik jogosan. Egyszerű. Elmondom, én mit teszek: 11. éve lakunk kertes házban. Soha nem égetünk, csak ha a szabadban főzünk.
Amíg hullik a levél, folyamatosan összegereblyézem egy csomóba, beleértve az utcát is.
Majd, amikor szinte teljesen lehullt, talicskába rakjuk, és bevisszük a szőlő közé, ahol egész télen szépen lebomlik. Tavasszal fölássuk, így visszakerül a talajba.
De, ha valakinek nincs ekkora kertje, akkor is megoldható, hiszen nem kell más hozzá, mint egy két négyzetméterek árok, amely 1,5-2 m mélységű.
Ebbe folyamatosan bele hordható a falevél, majd földdel betakarva a legjobb termőtalaj válik belőle. Lehet drágább megoldást is választani: levél és gallydarálóval átdolgozni, és máris visszaadtuk a földnek, ami az övé.
Sok munka? Igen, de az is sok munka, amikor zsákba szedik, és elviszik a gyűjtőhelyre!
Úgy gondolom, ennyit megér a környezetünk megóvása!
Isten ajándékait ne pazaroljuk el!
Budapest 2003. november 24.




Ajánld ismerősödnek is!


Információ, észrevétel, kapcsolat: info[kukac]plebania.net
Probléma esetén: segítség