Főoldal Újdonságok Fórum
Kateketikai ötletek
Áldások, imádságok
Szentségek
Szilvarérum
Színdarabok
Humor
Énekek
Katekézisek
Versek
Előadások
Hittanóra - vázlat, ötletek
Történetek
Segédanyagok
Technikai segítség

Szertartáskönyvek

hittanterem[kukac]plebania.net
Levél a szobafelelősnek

 
HITTANTEREM

A bő kovács /betlehemes játék/ (Színdarabok / Betlehemes és Pásztorjátékok)
Bekerült: 2005.12.29. 11:13
Megnyitva: 2703. alkalommal

Szereplők: Szent József, kovács, angyal, öreg pásztor, I. pásztor, II. pásztor, III. pásztor, Szent Péter

József: Jó estét, jó estét, világ bő kovácsa,
Nem lenne számunkra éjjeli szállása?

Kovács: Eredj, rongyos vándor, ne tolakodj ide,
Ne tolakodj soha gazdagok közibe.
Talán azt gondolod, ép ésszel felfogod,
Hogy én a vendégemet érted megszorítom?
Nem érdemelsz jó szót, sem éjjeli szállást,
Tehát a legjobb lesz, ha innen tovább állsz!

József: Uram! Hangod kemény, hideg a te szíved,
Ha engem nem sajnálsz, szánd meg jegyesemet.
Fagyos, kemény az út, bárhova induljunk,
Nincs szállás s az éjjel künn kell elpusztuljunk.

Kovács: Menj, rimánkodj másnál,
Engem ne instáljál,
Mert, ha te, mint én, szint oly gazdag volnál,
Befogadnálak én szíves örömest.
De már nem gondolod, hogy így szégyenszemre
Befogadlak, tartván kedves vendégemnek.
Hát van arcod bőre ide merészkedni,
Kedves vendégeimmel együtt enni-inni?

József: Jó uram, pénzem sincs, azt te is jól látod,
De én szent örömre, boldogságra vágyom.
Nem kell az ételed, az italod sem kell,
Csak ne kelljen megfagynunk, mert hideg az éjjel.

Kovács: Ejnye ilyen, olyan! Ki velük, legények!
Ezeknek arcuk nincs, túlságos merészek.

József: Eredj, rendeld vissza összes legényidet,
ne érintse kezük beteg jegyesemet.
Elmegyünk, Istenünk, ki felettünk lakozol,
Te tudod, Te látod, kinek hogy tartozol.
Isteni fiad nem kell a világnak,
Nem ad puha ágyat ő Megváltójának.

Angyal: József és Mária, szerelmes jegyesek,
Ím egy istálló vár, ti oda menjetek.
A város határában, romlott düledező,
Azt választotta ki a jóságos teremtő.
Ne zúgolódjatok! Békével menjetek,
Mert Isten kegyelme leszáll ma közétek.

József: Uram! Köszönöm, hogy tanácsot adtál,
Hogy rajtunk könyörülvén, rólunk gondoskodtál.
Ím, eljön az óra, dicső boldog óra,
Eljön ma közénk a világ Megváltója.
Eredj, fényes angyal, helyezz egy csillagot
Fel a magas égre, hogy szépen ragyogjon.
Mutassa az utat a jámbor embereknek,
Kik a Megváltó látására jönnek.
Harsanjanak kürtök, legyen öröm, vígság,
Megszabadult immár ez a bűnös világ.

(Ezalatt pásztorok jönnek be, s szalmán elhelyezkednek.)

Angyalok: Dicsőség mennyben az Istennek,
Dicsőség mennyben az Istennek.
Az angyali seregek vígan így énekelnek:
Dicsőség, dicsőség Istennek.

I. pásztor: Szentséges jó Atyám! Ne hagyj el, ne hagyj el.
Édes jó apám, serkenj fel, serkenj fel!

Öreg pásztor: Mi baj, édes fiam! Nagyon megijedtél?
Tán biza álmodban rosszat cselekedtél?
Tán édes kis fiam, meg akartak ölni?
Ugyan, ezért kár volt apád fölkelteni!

I. pásztor: Édes öregapám. Kend ne haragudjon,
De, valami angyal költött föl álmomból.
Édes öregapám, szent volt minden szava,
Ma Krisztus született erre a világra.

Öreg pásztor: Ugyan bizony, ehhez, ma nagy közünk lehet,
Hogy valahol Kristóf vagy mi is született.
Emberek születnek, emberek halnak meg,
Ugyan kár volt engem ezért felköltened.

I. pásztor: Édes öregapám, másképp szól a nóta,
Szent ez a dolog s így félre most a móka.
Nem Kristóf, mint azt kelmed magyarázza,
Hanem az Úr Jézus, világ Megváltója.

Öreg pásztor: No, már azt elhiszem, te azt gondolod,
Hogy arról hírt halljanak a szegény pásztorok?
Nagy úr lesz az ám, királyi sarjadék!
Nagy lesz annak híre, meglátja föld s az ég!

II. pásztor: Ugyan öreg pásztor, mélyen aludhattál,
Hogy te semmiről semmit nem tudnál.
Angyal járt a földön, valóságos angyal,
Olyan fényes volt, mint a fényes nappal,
Engem megérintett, én összerezzentem,
De azért neked szólani nem mertem.

Öreg pásztor: No, hát gyávák vagytok, ostoba legények,
Az árnyékotoktól hamar megijedtek.
Hát ti mit gondoltok, ha csoda történik,
Azt épp nektek az orrotokra kötik.

II. pásztor: Pásztortárs keljünk fel, angyalok mondották.
Menjünk, keressük fel a város istállóját,
Mert meglátjuk ott a világ Megváltóját.


(Felkelnek)

Pásztorok: Csordapásztorok, midőn Betlehemben
Csordát őriznek éjjel a mezőben stb.

József: Jertek ki, jámbor, egyszerű emberek,
Mert a Megváltó nektek ma született.
Nem fogadta be őt gazdag kovács háza,
Szállást ad e város romlott istállója.
Mondjátok, mondjátok el a panaszotok,
Mert meghallgatja a ti dicső Megváltótok.

Pásztorok: Vígan zengjetek citerák, Jézus született,
Harsogjatok dob s trombiták, Isten ember lett.

Péter: Uram, én Istenem, micsoda nagy zaj ez?
Vajon mi az, minek e jámbor nép örvendez?
Messze Betlehemnek hangos a tájéka,
Talán megszületett a világ Megváltója?

I. angyal: Eredj el, Péter ím e csillag nyomán,
Lásd meg szemtől-szembe világ Megváltóját.
Hajts térdet előtte, légy a tanítványa,
Légy neki mindenben hű segítő társa.

Péter: Hallom szózatodat én édes Istenem,
Követlek Téged szeretett mesterem.
Bárhova visz utad, én utánad megyek,
Majd veled a mennyben örökké örvendek.
Kedves pásztorok és kedves atyafiak,
Kik ma szerfelett vagytok jók és boldogak
Boruljunk le térdre ím e jászol előtt,
Áldjuk örömmel a mi nagy Teremtőnk.

(Leborulnak.)

Kedves kis Jézusom, életem vezére,
Szemeimmel látlak világ ékessége,
Életed példa lesz, meglátja a világ,
Hogy tenálad van az idvesség, boldogság.
Nem ismernek téged, nem volt senki oly jó,
Hogy tenéked puha, meleg ágyat adjon.
Gazdagság kiveszi a szívből a szeretetet,
Szülőanyja lesz a sok számos gaztettnek.
Hódolunk előtted, mint hű embereid,
Kik nyilván tapasztaljuk Atyád szent szerelmit,
Eljöttünk tehozzád reménykedve, bízva,
Hogy te megsegítesz minden mi munkánkban.
Országod terjesszük, neved emlegetve
S ha te úgy akarod, ördögöket űzve.
Legyen szent és kedves a mi könyörgésünk,
Teljesítsd Megváltónk a mi egy kérésünk.
Add nekünk Megváltónk az igazság lelkét,
Hogy a te nevedben szóljuk majd az igét.
El ne tántorítson sem jó, sem rossz szellem.
Világ Megváltója üdvözlünk téged. Ámen.

Pásztorok: Mennyből az angyal stb.

Péter: Isten szent felsége, egy az akarata,
Hogy térjünk e kisdeddel a bő kovácshoz vissza.
Ím készen áll az útra, hű jámbor hívetek.
Minden erőmmel segítségetekre leszek.

József: Megköszönve azt, hogy Isten felvirrasztott,
Hogy minket Karácsony estére juttatott.
Dicsérjük az Istent, kérjük nagy kegyelmét,
Segítse életünk további lépését.
Jó reggelt, jó reggelt világ bő kovácsa,
Nem lesz szívednek e földön mulatása.
Elég volt, Isten is végképp elrendelé,
Bűnös életednek, hogy a végét vetnék.

Kovács: Istenem! Istenem! Ura vagy életemnek,
Kegyelmezz, kegyelmezz én beteg lelkemnek.
Mert ha tudtam volna, hogy szent fiad talál
éjjeli szállásra,
Cifra palotámat leromboltam volna,
Aranyból, ezüstből szállást adtam volna.
Falait gyémánttal ki is rakattam,
Bölcsőjét gyöngyökkel ki is kiaggattam.
Minden jószágomat levágattam volna,
Hetedhétországra szóló vígság volna.

Angyal: Eredj el, eredj el, ne mentegetőzzél,
Isten akarata szerint sose éltél.
Isten végképpen kitöröl könyvéből,
Nem részesülsz többé ő nagy kegyelméből.
Szent orcája elől el nem bujdokolhatsz,
Emberek gyűlölnek, tőlük ma még meghalsz.
Holttested, ha látja emberi sokaság,
Tudják, hogy nem könyörültél világ Megváltóján.

József: Íme, méltó példát előtökbe adok:
Isten hogy büntette a gazdag kovácsot.
Isten egyetlenjét leküldte a földre,
Minden embereknek a lelki üdvére.
Két út van ó, ember, ezt vedd az eszedbe,
Ne rohanj, ne rohanj te szörnyű vesztedbe.
Megtérésed ember, sohase halogasd,
Isten szent szülöttjét szívedbe befogadd.
Légy méltó hajléka Isten felségének,
Légy a tisztelője mindig szent nevének.

(Méra, Kolozs megye)

Ajánld ismerősödnek is!


Információ, észrevétel, kapcsolat: info[kukac]plebania.net
Probléma esetén: segítség