Főoldal Újdonságok Fórum
Kateketikai ötletek
Áldások, imádságok
Szentségek
Szilvarérum
Színdarabok
Humor
Énekek
Katekézisek
Versek
Előadások
Hittanóra - vázlat, ötletek
Történetek
Segédanyagok
Technikai segítség

Szertartáskönyvek

hittanterem[kukac]plebania.net
Levél a szobafelelősnek

 
HITTANTEREM

Egy leány beszélgetése Istennel… (Áldások, imádságok / Imádság - Hálaadó)
Bekerült: 2006.10.05. 18:23
Megnyitva: 2784. alkalommal

Bocsáss meg, Istenem, tehozzád fordulok, mert senki más nem hallgat meg. Igazán mondom, senki sem akar meghallgatni…
A szüleim igyekeznek, de nem képesek erre…Nem értik lelkem rezdüléseit, szivem szorongásait. A legtöbbször éppen akkor nincsenek közelemben, amikor leginkább szükségem volna rájuk. Máskor a munkájuk köti le őket anyira, hogy képtelenek meghallgatni. Meg talán egy kicsit félnek is ettől…
Barátaimmal elbeszélgetek, sőt talán túl sokat is mesélek, de nekik is megvan a maguk problémája. Igazán, egyikük sem figyel rám odaadóan.
Amikor még egészen kicsi voltam, szerettem azokat az imákat, amelyekre megtanitottak. Ártatlan és egyszerü szavak voltak azok, olyanok, amilyeneket a Mikulásnak szoktak mondani. Többé azonban nem vagyok gyermek, és nem látok mindent olyan egyszerűnek, mint annak idején. Nekem, a legkomolyabban, szükségem van valakire, akinek mindent elmondhatok. Valakire, akitől segitséget kérhetek. És úgy érzem, bár soha nem látlak, sohasem hallok Tőled választ, hogy Te valóban létezel. S amint múlnak felettem az évek, mind erősebben gyökerezik belém ez a tudat.
Te teremtetted, Isten, ezt a világot. Engem is Te alkottál. Engem, minden reményemmel, álmaimmal és büneimmel.
Te meghallgatsz. Éjjel- nappal velem vagy. Saját szavaimmal mondhatok el mindent neked. Te nem fogsz birálni, nem fogsz meglepődni. Egyszerűen meghallgatsz.
Hálát adok, Istenem, hogy mindig meghallgatsz. Ámen.

Ajánld ismerősödnek is!


Információ, észrevétel, kapcsolat: info[kukac]plebania.net
Probléma esetén: segítség