Főoldal Újdonságok Fórum
Kateketikai ötletek
Áldások, imádságok
Szentségek
Szilvarérum
Színdarabok
Humor
Énekek
Katekézisek
Versek
Előadások
Hittanóra - vázlat, ötletek
Történetek
Segédanyagok
Technikai segítség

Szertartáskönyvek

hittanterem[kukac]plebania.net
Levél a szobafelelősnek

 
HITTANTEREM

Egy vers Boldog Apor Vilmosról (Versek)
Bekerült: 2007.05.25. 12:37
Megnyitva: 1330. alkalommal

Bujdosó Bálint: ,,Csak testemen keresztül!’’

,,Csak testemen keresztül!’’ — két karját kitárva,

úgy áll a Püspök-tilalomfa, feszület!

Lenn: nõk zsufoltan s duruzsol az Olvasó imája.

És kinn: pufajkás had, a géppuska mered —

a mellnek... Halk morajban messze dörgenek

az ágyúk még. õ áll, mint Golgotán a Fa:

Azt vetíti árnya le a pince-gádorba.

— ,,Csak testemen keresztül!’’

Mellen, árnyon a Keresztre

,,fölszabadító hõsök’’ közt akad, ki emlékezne?

Mert meghökkentek! Torz vad arcuk ámult.

Golyószórók, gránát, a csorda ökle — náluk,

s egy ember, egy! — hogy szembe állni merjen?!

A furcsa moraj mélyrõl — gyõzne fegyver ellen?

Két kar: merev a láb: legyökerezve:

egy égi Dacnak élõ hû keresztje...



Hisz mindig állt õ. Látta õt nyomortanyák mélye

vigasszal és segéllyel — Gyula sok szegénye.

Kiállt fajáért, ki, az üldözöttért, bárkik...

õ szót emelt az Igazságért mindhalálig.

És ,,ütközött’’. És nem szerették.. És rajongtak érte...

Esett fajáért hányszor, hosszú éjen,

állott, igen, állott õ roskadt térden!

Hullt arcra is: zord vezeklõn az eget vívta-kérte...



Kilesték róla: puszta föld az ágya,

s mije csak van, megy széjjel, az esettet szánja,

s a szenvedõt mind... Állott: harcot és szavát emelte

Igazságért, — amint õ látta, — látnia engedte

a Mester. Szembe hát került õ mind a Hatalommal.

Egy zordul nézi, más: hamarost tipor majd!





Nagypéntek napja volt. A magyar honnak Nagyhete.

Mely püspököt, Országot, népet: véres sárba fektette.

õt — fölvitték, kórházba; menthetetlen bár...

A Nevet sugja folyton eszméletlen száj...



Orosz parancsnok ,,vizsgálatot’’ rendelt,

s ,,talált’’, kit éppen kifogott, tíz embert:

,,Ezek tették!’’ — és gyorsan lepuffantva,

elintézõdött a mártír áldozatja.



Húsvétnap eljött: Haldokló kivárta,

hörögve, kínban, epedve égi lázba’.

És átrepült.

Eltiltva feltünõ sír, temetés;

de megmentett leányok, jó anyák szivébe ugye vés

a Név örök emléket? És a Sír: egy ország!

A roppant Temetésen milliók azt siratozzák!



De haláloddal, Püspök te kivártad

a Husvétot! A Te Husvétod már soká nem várhat!

És ott leszel. Kitárult karral feszület

s harangok visszatérnek. Ünnepekre készülnek...

Ajánld ismerősödnek is!


Információ, észrevétel, kapcsolat: info[kukac]plebania.net
Probléma esetén: segítség