Főoldal Újdonságok Fórum
Kateketikai ötletek
Áldások, imádságok
Szentségek
Szilvarérum
Színdarabok
Humor
Énekek
Katekézisek
Versek
Előadások
Hittanóra - vázlat, ötletek
Történetek
Segédanyagok
Technikai segítség

Szertartáskönyvek

hittanterem[kukac]plebania.net
Levél a szobafelelősnek

 
HITTANTEREM

Trombitás Istvánné: Versek (Versek / Más magyar költők)
Bekerült: 2008.05.09. 09:07
Megnyitva: 4098. alkalommal

Trombitás Istvánné szül. Morvai Teréz: Álomvilág, messze, messze

Álomvilág, hol vagy? Messze, messze…
Álomvilág, mért kutatlak, mért kereslek?
Álomvilág, ahol a patak is tiszta volt.
Álomvilág, ahol a patak halkan csörgedez.
Álomvilág, ahol a madár vígan csicsereg.
Álomvilág, ahol a dombokon az árvalányhaj lengedez.
Álomvilág, ahol a dombokról sebesen fut le a szán.
Álomvilág, ahol vígan játszik s szebb jövőről álmodik sok kisgyerek.
Álomvilág, ahol a szelek fújtak messze, messze…
Álomvilág, ahol hazudtak az álmok messze, messze…
Álomvilág, ahol sok barát, rokon lakik.
Álomvilág, sok, sok mindent köszönök neked.
Álomvilág, ahol az Isten lakik!
Álomvilág, mit adott nekem?
Istent és szeretetet!
Álomvilág, Istenem, Szüleim, a testvéreimet
Köszönöm tinéktek!
Álomvilág, míg élek ezt soha el nem feledem!

Trombitás Istvánné szül. Morvai Teréz: Szülőföldem, hegyen, völgyön

Szép vagy, szép vagy, drága Alföld.
Szép határok, napkeltével, napnyugtával
Szikrázó kék égboltjával.
Álmélkodok gyönyörködök.
Csillagokkal versenyt futok.
Göncölszekér! Vigyél messze!
A Somlyó hegy tetejére!
Onnét nézem kis falumnak,
Dimbes-dombos táját.
Szeretettel, átölellek.
Lelkem mélyén, úgy szeretlek.
Szülőföldem szép határa,
Dimbes-dombos, hegyes völgyek.
Tiszta forrás, Csíkvölgy patak.
Csörgedezni hallottalak!
Vizedből ittam én is.
A szívem fáj érted mégis.


Trombitás Istvánné szül. Morvai Teréz: Mogyoródon születtem én

Szülőföldem szép határa,
Dimbes-dombos falucskám.
Csíkvölgy patak partja
Életemnek bölcsője.
Ott ringatott édesanyám bölcsőbe.
Oly szépet nem láttam e hazában,
Mint amilyen a szülőfalucskám határa.
Harminchat év elszállott már felettem,
Amióta onnan én eljöttem.
Azóta én keresem,
S szebbet nem leltem.
Szülőfalum, te drága szép.
Dimbes-dombos hegyei
Messziről látlak én.
Gyémántként ragyogtok én felém.
Legdrágább e hazában.
Az Alföldön élek én,
Innen lentről csodállak, míg élek én.

Trombitás Istvánné szül. Morvai Teréz: Lelkünk, te háborgó Tenger!

Mily magasztos tudsz te lenni.
Életünk útjait meghatározod.
Velünk vagy éjjel, nappal.
Napsütésben fényeidet árasztod reánk.
Veled a kikelet csodás!
Te – éltető erő
Te – drága Istenünk!
Te segítesz nékünk az életünk tengerén.
Nélküled mily sötét lenne utunk.
Belőled fenséges szeretet árad.
Istenünk – te vezérlő csillagunk!
Néked megköszönjük életünk!
Nélküled bizony a lelkünk is sivár lenne.
Sivár lélek csak háborgó Tenger lenne. Ámen
Trombitás Istvánné szül. Morvai Teréz: Szent István kitály
Te érted a néped kiált, légy velünk!
Oltalmazz meg minden bajtól, mert elveszünk!
Istenhez Te fohászkodtál népedért.
Szűz Máriának felajánltad Országod.
Magyarország Nagy Asszonya, légy velünk!
Nagy szükség van Istenünkre minekünk.
Közel ezer év múlt nélküled. Várunk Tégedet!
Szegény néped fohászkodik.
Sok manapság is az útvesztő.
Vezesd most hát népedet.
Megtalálja a jó utat,
Amelyik út biztonságban Istenhez elvezet.
Úgy legyen! Ámen!
Trombitás Istvánné szül. Morvai Teréz: Fú az őszi szél
Lelkünk azért mindég remél.
Hull a fákról sárgult levél.
Sárba hull ő mostan szegény.
Virágoknak szirmocskája hull ő rája.
Siratja az elmúlást, szivárvány színében.
Jön helyébe mindég más.
A szemeddel, szíveddel, lelkeddel
Vedd észre a szép természetet.
Amit Isten adott neked.
Újra, meg újra reméljünk.
Tél után jön a tavasz.
Örülhetünk együtt megint
Szeretettel az életnek.

Trombitás Istvánné szül. Morvai Teréz: Az ősz szépségei

Őszül a táj, ezer színben ragyog felénk.
Sárguló hulló őszi levelek búcsút mondunk néktek.
A természet szépségeit, most is keresem.
Mi is ősz időnket éljük ma már.
Mégis mosolyogsz rám.
A szemed fényében ragyog az életem.
Ahogyan a természet is újra, meg újra
Új ruhát ölt.
A szemed, a szemem találkozik.
Újra, meg újra szeretem.

Trombitás Istvánné szül. Morvai Teréz: Szerelemről, szeretetről

Álmodozva álmokat szőni
Lázas szívvel, lángoló szeretettel
Nézem a két szép szemedet.
Mit látok én benne?
Mélyen, mélyen belenézek.
Ott a világ kereksége, álmodozok rólad.
Jó és rossz is akad bizony benne.
Álmodozva járok mégis, a szépet keresve.
Jó ott látni a szemedben fénylő ragyogását.
Tudjuk mi volt, mi van, de a jövőt nem látjuk.
Szeretettel, szerelemmel keressük a boldogságunk.
Ami rossz volt felejtsük el, becsüljük a jót.
Élni most kell nevetve vagy sírva.
Boldogságot most keressük, nem odalent a sírban.
Istenemet szépen kérem, legyen mindég vélünk.
Az utunkat vezérelje amíg élünk.
Isten nélkül nincs boldogság, bízva, bízva kérünk.
Nálad vigaszt talál hívő ember mindég.
Ó, Istenünk, adj erőt, egészséget nékünk.
Bízva, bízva velünk legyél, mindég, amíg élünk.
Urunk, Istenünk, köszönjük hát mind ezt néked!
Amíg élünk!

Tormbitás Istvánné szül. Morvai Teréz: Két kis fecskénk

Fészkünkbe szállt két kis fecske.
Tanítgattuk csicseregve, szeretettel őket.
Tanuljatok kis fecskéink
Ágról-ágra szállni!
Az életben mindig tanulsz,
Ki ne törd a szárnyad.
Törött szárnnyal nem szállhatsz te messze…
Az életnek túlsó partját keresve.
Vigyázz a te szárnyacskádra.
A te kis fecskéd már nagyon várja.
Szárnyaidat tárd ki, szeretettel óvjad.
Fecskemadár! Jaj, de messze szálltál!
Sír a lelkem, visszavár a fészek.
Fecskemadár nagy útra tévedt!
Iránytűd nálad legyen, el ne tévedj!
A fészked vár életedben végig téged.
Boldogsággal, szeretettel
Keresd, s találd meg a fészked!

Trombitás Istvánné Morvai Teréz: Édesanyámnak

Vándor felhők fenn az égen.
Üzenek a déli széllel.
Vigyék rózsám messze, messze
Édesanyámat keresve.
Ott van ő már a dombtetőn.
Sírhalom a házikója.
Sírva küldöm a rózsámat
Sebes széllel, vigye el néki.
Tudom fentről ő is nézi,
Imádkozok érte én is.
Imádkozzál, Istent kérjed.
Az életben boldog legyél.
Szeretettel te is szeress
Szereteted tovább adod.
Hited legyen szereteted.
Békesség csak ott lehet.
Áldásodban szeretet,
Isten áldjon tégedet.

Trombitás Istvánné Morvai Teréz: Édesanyám

Édesanyám! – ez a szó a legdrágább e Földön.
E nélkül nincsen élet, nincsen boldogság!
Édesanyám! – te nem jártál selyemben, bársonyban.
Mégis Te voltál a legdrágább nekem.
A kezed a sok munkától ráncos volt.
De mégis selymesen simogatott.
Sokat dolgoztál, fáradoztál becsülettel értünk.
Édesanyám! – tetőled megtanultam hogyan kell
Mosolyogva dolgozni, becsülettel élni.
Édesanyám! – a szíved, a lelked színarany volt.
Sok gyermeket felneveltél.
Nem csak egyet tudtál szeretni, hanem mindet!
Ezért aztán százszor, ezerszer,
Áldjon meg az Isten!
Remélem, csókolom majd a kezed, ott fenn!
Most minden nap imába foglalom a neved, itt lent!

Trombitás Istvánné: Anyám Édesanyám !

Térj vissza...egy pár szóra!

Melyet elmondanék,ezerszer újra és újra.
Drága két szorgalmas kezedet,had csókolom újra.
Fáradt orcádat,had lássam még,szólj! Csak egy szóra.

Te sohasem zúgolódtál,csak mentél siettél,szorgoskodtál.
A sok éhes szájról gondoskodtál,a konyhában forgolódtál.
Láttam s hallottam közbe-közbevidámann,mosolyogva daloltál.

Mint szépen szóló kispacsirta a patak partján.

Édesanyám ! Rád gondolok újra és újra.
Szép fekete hosszú hajad had fésülöm újra.
Ó,be szivesen fonogatnám szépen!
Mint az arcod ragyogott a Csíkvölgy patak vizében.

Térj,kérlek:térj vissza egy szóra!
Elmondanám csendben,mi van a lelkemben.
A lelkem összes szeretetével szólnék én újra,
Mint vidám kispacsirta a patak partján,nap nyugovóban.

Fülembe cseng éneked,énekelj! Újra és újra.
"Árvalányhaj lengedez a hegytetőn,
Árva vagyok én is mert elhagyott a szeretőm."
Édesanyám,mond ezerszer újra és újra !

Én is mondom,csókólom a kezed,újra és újra!
Anyám Édesanyám!

Ajánld ismerősödnek is!


Információ, észrevétel, kapcsolat: info[kukac]plebania.net
Probléma esetén: segítség