Főoldal Újdonságok Fórum
Kateketikai ötletek
Áldások, imádságok
Szentségek
Szilvarérum
Színdarabok
Humor
Énekek
Katekézisek
Versek
Előadások
Hittanóra - vázlat, ötletek
Történetek
Segédanyagok
Technikai segítség

Szertartáskönyvek

hittanterem[kukac]plebania.net
Levél a szobafelelősnek

 
HITTANTEREM

Mi Atyánk dialógus (Áldások, imádságok / Imádságok - Főimádságok ihlette imádságok)
Bekerült: 2003.06.04. 14:09
Megnyitva: 2204. alkalommal

- MI ATYÁNK, AKI A MENNYEKBEN VAGY... - Igen? - Kérlek, ne zavarj, imádkozom. - De te megszólítottál! - Én téged megszólítottalak? Biztos, hogy nem! Csak imádkozom: MI ATYÁNK, AKI A MENNYEKBEN VAGY... - Újra megszólítottál. - Mit csináltam? - Megszólítottál! Azt mondtad: Mi Atyánk, aki a mennyekben vagy. És itt vagyok. Mit akarsz? - Ezt nem gondoltam komolyan. Csak elkezdtem mondani a reggeli imádságomat. Minden reggel elmondom a "Miatyánk"-ot. Ezután mindig jól érzem magam. Olyan érzés ez, mintha elvégeztem volna a kötelességemet. - Jó, akkor mondd tovább! - SZENTELTESSÉK MEG A TE NEVED! - Egy pillanat! Mire gondolsz? - Ez azt jelenti, azt jelenti... Ó, édes Istenem, nem tudom, mit jelent! Honnan is tudnám? Ez egyszerűen az imához tartozik. Különben mit is jelent ez? - Tiszteletet, szentséget, mindenek felett dicséretet és csodálatot. - Jól hangzik. Eddig sohasem gondoltam erre. JÖJJÖN EL A TE ORSZÁGOD, LEGYEN MEG A TE AKARATOD, AMINT A MENNYBEN, ÚGY ITT A FÖLDÖN IS. - Komolyan gondoltad? - Természetesen, miért ne? - És mit tettél ennek érdekében? - Ennek érdekében? Semmit, úgy hiszem. Sokszor gondolkoztam, milyen szép lenne, ha Te itt lent mindent a kezedbe vennél úgy, ahogyan azt ott fenn teszed. - Te talán nem vagy a kezemben? - Igen..., járok gyülekezetbe... - Nem ezt kérdeztem. Hogyan állsz a heveskedéssel, a türelmeddel? Ezekkel mindig gondod van, nem? És hogyan gazdálkodsz a pénzeddel? Mindig minden csak neked kell? Milyen könyveket olvasol? Mit nézel a tévében? - Ne mondd ezt nekem! Vagyok én is olyan jó, mint mások a gyülekezetünkben. - Bocsánat, azt hittem, hogy azt kéred, hogy legyen meg az akaratom. Ha ezt tényleg így gondolod, akkor csiszolnom kell rajtad, és e szerint cselekednem. - Igen, természetesen. Tudom, vannak problémáim. Miután emlékeztetsz, eszembe jut egy pár dolog. - Nekem is. - Eddig ezeken nem sokat gondolkodtam, de azért szívesen megszabadulnék tőlük. Őszintén szólva szívesen lennék szabad. - Jó. Most, hogy előbbre jutottunk, dolgozzunk együtt! Biztosan lesznek győzelmeink, és büszke lehetek majd rád. - Igen, Uram, de nekem még be kell fejeznem ezt az imádságot. Ma ez sokkal több időt vesz igénybe, mint általában szokott. MINDENNAPI KENYERÜNKET ADD MEG NEKÜNK MA! - A kenyered megvan! Csak segítene, ha az evésben is mértékletes lennél! - Ez már mindig így lesz? Kritizálsz? Csak teljesítem vallásos kötelességemet, és egyszer csak úgy hirtelen megszólítasz, és a gyengeségeimre emlékeztetsz! - Az imádság veszélyes dolog. Azzal hozzám fordulsz. Kérdéseket teszel fel. Ezáltal teljesen más ember lehetsz. Inkább szeretném nyomatékosabbá tenni, hogy tarts ki az imádságban! És hogy van tovább? - ...Merjem tovább mondani? - Mit nem mersz elmondani? Mitől félsz? - Már most tudom, mit fogsz válaszolni. - Előbb azért csak folytasd! - BOCSÁSD MEG VÉKEINKET, MIKÉPPEN MI IS MEGBOCSÁJTUNK AZ ELLENÜNK VÉTKEZŐKNEK! - Mi van a szomszédoddal? - Tudtam, hogy ezzel fogsz jönni! Dehát a szomszéd hazugságokat mondott rólam, és emiatt mások a családomról pletykálnak. Még a pénzt sem adta meg, amivel tartozik. Megesküdtem, hogy ezt nem hagyom annyiban! - Akkor mit jelent a te imádságod? - Nem gondolom komolyan. - Legalább őszinte vagy. De jónak találod azt, hogy másokra haragszol? - Nem, de talán akkor jobban leszek, ha a bosszúm betelt. Azt fogja legalább kívánni, hogy sohase legyen a közelünkben. - Számodra ez nem lesz jobb, hanem rosszabb. A bosszú ugyanis nem tesz boldoggá. Gondold meg, mennyire boldogtalan vagy most. De én mindent megváltoztathatok. - Meg tudnád tenni? De hogyan? - Bocsáss meg a szomszédodnak, hiszen én is megbocsájtok neked. A szomszédodnak is le kell rendeznie a gyűlöletét, a bűneit. De te szabad leszel, ha megbocsátasz, és a szívedben békesség lesz. - Ó, igazad van! Neked mindig igazad van! Belátom, fontosabb, hogy a veled való kapcsolatom rendben legyen, mint a bosszúvágyam a szomszédommal szemben. De... Na, jó. Megbocsájtok. Segíts neki is, hogy megtalálja a helyes utat, Uram! Ha most őrá gondolok, nyomorúságosan érezheti magát, mint mindenki, aki állandóan rosszat tesz másoknak. Kérlek, mutasd meg neki is valamilyen módon a szabadulást! - Na látod! Így talán nem sokkal jobb? És hogy vagy most? - Tulajdonképpen egész jól. Azt hiszem, ha ma este lefekszem, ez lesz az első alkalom, hogy nem leszek olyan rettenetesen túlfeszített, mint eddig. Talán még jobban is fogok aludni. - Még nem fejezted be az imádságodat. - Igen, igazad van. ÉS NE VIGY MINKET KÍSÉRTÉSBE, DE SZABADÍTS MEG A GONOSZTÓL. - Jó, akkor ezt is megteszem. De kerülj minden olyan dolgot, ami kísértésbe vihet. - Mire gondolsz? - Ne kapcsold be a tévét, mielőtt át nem gondolod, mit akarsz megnézni, és érdemes-e! Gondold át, hogyan osztod be az idődet, kikkel barátkozol, miről beszélgettek! Gondolkozz el azon, mi az, ami számodra becses és értékes az életben! Mindenekelőtt arra kérlek, ne csak a szükség idején fordulj hozzám! - Az utolsó mondatot nem értettem. - De hát ezt olyan sokszor megteszed! Valahogy belekerülsz a nehézségekbe vagy egy rossz helyzetbe, és akkor hozzám szaladsz és ezt mondod: "Uram, kérlek, segíts ki ebből, soha többé nem csinálok ilyet. " Emlékszel ezekre? - Igen, Uram. Szégyellem magam, sajnálom. - Mindig megőriztelek. De te megtartottad az ígéreteidet? - Nem, legtöbb esetben nem. Eddig mindig azt hittem, meg tudom tenni azt, amit akarok, ha a "Miatyánk"-ot elmondom. Például ezt a mai beszélgetést veled nem terveztem. - És hogyan folytatódik az ima? - TIED AZ ORSZÁG, A HATALOM, ÉS A DICSŐSÉG, MINDÖRÖKKÉ. ÁMEN. - Tudod, milyen dicsőség lehetne ez, minek örülnék igazán? - Nem, de szívesen megtudnám. Örömet szeretnék szerezni neked. Egyre inkább kezdem érezni, milyen dicsőség lenne, ha valóban követnélek. - Ezzel már a kérdésedet is megválaszoltad. - Valóban? - Igen, számomra a dicsőség azt jelenti, ha a hozzád hasonló emberek valóban szeretnek engem. Jó lenne, ha látnák, hogy a kapcsolat köztünk helyreállt. Miután egyes bűneidet megbeszéltük, és ezek már nem zavarnak bennünket, csodálkozni fogsz, mit fogunk tenni közösen. - Uram, engedd meg, hogy megláthassam, mit tudunk együtt megvalósítani! - Majd meglátod, ezt át fogod élni! - Köszönöm.

Ajánld ismerősödnek is!


Információ, észrevétel, kapcsolat: info[kukac]plebania.net
Probléma esetén: segítség