Főoldal Újdonságok Fórum
Kateketikai ötletek
Áldások, imádságok
Szentségek
Szilvarérum
Színdarabok
Humor
Énekek
Katekézisek
Versek
Előadások
Hittanóra - vázlat, ötletek
Történetek
Segédanyagok
Technikai segítség

Szertartáskönyvek

hittanterem[kukac]plebania.net
Levél a szobafelelősnek

 
HITTANTEREM

Mészáros Lajos: Várakozás (Segédanyagok / Adventre, karácsonyra)
Bekerült: 2003.05.28. 16:12
Megnyitva: 5928. alkalommal

Egyre rövidebbek a nappalok. Csendes kis szobámba már kora délután betelepszik a violaszínű alkonyat, s nagyokat hallgatunk, mintha csak várnánk valamit. Advent van. A papok előveszik a lila színű miseruhákat, és az egész világon elkezdődik valami izgatott, reményteli várakozás. Szekrények titkos mélyén megzizzen a selyempapír: a készülődés előjele. Vajon mit hoz az idei karácsony? Mit várnak az emberek, mire vár a világ? S mit várhatok én, a beteg pap, aki színes miseruhák helyett már csak fehér paplankeresztemet hordom napról napra, egyre fáradtabban? Várom a leveleket, amelyek sok-sok boldogságot kívánnak, amelyek egyre rövidebbek, hisz nem érnek rá az emberek. Ezt meg kell értenem! Várom a látogatókat, akik rendszerint azzal kopogtatnak be, hogy néhány percük van csupán, és már rohannak is. Én ezt is megértem! Néhányszor újraolvasom a leveleket, gondolatban felidézem az "elrohant" látogatók szavait, s rádöbbenek: még mindig várok valamit, illetve Valakit. Advent van. Istenem hányadszor már? Sötét hálófülkém falán, mint valami mozivászon, megjelennek az emlékek filmkockái. Tanító szerettem volna lenni, adni, osztani a tudást, a fényt, a világosságot, vagy még annál is többet.. Gyermekkori álom. Nem lett belőle semmi. Túlságosan szegények voltunk. Szakmát tanultam, pénzt kerestem, de nem voltam boldog. Egyre lejjebb csúsztam a kétségbeesés lejtőjén. Amikor aztán már úgy tűnt, nincs mit várnom az élettől, akkor belenyúlt sorsomba az Isten. A kegyelem fényénél rájöttem: Őt vártam már nagyon régóta. Jézus Krisztust, az emberré lett Istent, hogy gazdája legyen a szívemnek. Magamnak sem mertem addig bevallani: Róla akartam beszélni az embereknek, s Evangéliumát hirdetni. Pap leszek - támadt fel bennem az elhatározás olyan gyorsan, hogy nem is érkeztem megkérdezni: miképpen is valósítsam meg ezt?! A megoldás magától kínálkozott, s következtek a tanulás évei. Egy szép, hosszú advent, amelynek a végén ott várt a csodálatos beteljesülés: a papszentelés. Nagy tervekkel, nagy örömmel és nagy-nagy lelkesedéssel indultam el a papi pályán. Nem tartott sokáig. Egy évvel a szentelés után megbetegedtem. Ismét hosszú advent következett. Kórházak, orvosok, gyógyfürdők voltak az állomásaim. Sokáig vártam, reméltem a felépülés napját. Most itt fekszem az ágyban, betegségem egyre súlyosabb, és már soha nem beszélek róla. Hozzám tartozik, mint rózsához a tövis, mint fényhez az árnyék. De van-e értelme egy ilyen életnek? Várhatok-e még valami szépet? Százszor is felteszem magamnak ezt az unalomig ismételt kérdést, míg végre tekintetem megakad a falon függő feszületen. Advent van. Várom a leveleket, a látogatókat, és várok valami nagy-nagy találkozást. Várom a karácsonyt, hogy újra megszülessen lelkemben a Remény!

Letöltehető fájl(ok):
Letöltés 0_Vrakozs.doc (23 kb)

Ajánld ismerősödnek is!


Információ, észrevétel, kapcsolat: info[kukac]plebania.net
Probléma esetén: segítség