Főoldal Újdonságok Hírek Fórum Üzenetek Képeslapküldés Házirend
Kateketikai ötletek
Áldások, imádságok
Szentségek
Szilvarérum
Színdarabok
Humor
Énekek
Katekézisek
Versek
Előadások
Hittanóra - vázlat, ötletek
Történetek
Segédanyagok
Technikai segítség

Szertartáskönyvek

hittanterem[kukac]plebania.net
Levél a szobafelelősnek

 
HITTANTEREM

Anyák napja (Színdarabok / Anyák napjára)
Bekerült: 2003.06.04. 07:44
Megnyitva: 23118. alkalommal

Anyák napja

Zene: Vivaldi: Négy évszak: Tavasz (részlet)

Narrátor: Ezekben a napokban gyerekek és felnőttek virágcsokrokkal sietnek haza, a szülői házba, hogy köszöntsék a mamát. Megköszönjék az édesanyának azt a tengernyi jóságot, szeretetet, amit szavakkal alig lehet kifejezni. Megköszönjék a féltő gondoskodást, az iskolakapuig kísérő bíztató tekintetet. A virágcsokorért, a kézcsókért a mama köszönete a simogatás, melynél lágyabb, melegebb kapcsolat nem létezik, ez csak a gyermek és az édesanya sajátja. Anyák napja csak egyszer van egy évben, de ne feledjük: oly sokat köszönhetünk Édesanyánknak, hogy az év minden napja is kevés hálánk lerovására.

Zene: Úgy szeretném meghálálni.

I. Narrátor: Május első vasárnapja az Édesanyáké. Őket köszöntjük most, az anyák napján, tiszta szeretettel és május virágaival. Az édesanya a család lelke. Mindenre jutnia kell az idejéből, s ha fáradt akkor sem panaszkodik. Minden meghitt szó, minden virág kevés és szegényes cserébe azért, amit az édesanyák tesznek gyermekükért. Hála, szeretet, köszönet - e három szó melengeti most a drága anyai szívet.

Narrátor: Még a legridegebb ember szíve is megrezdül Anyák napján. Ami csak szép, jó és igaz, mind-mind szeretnénk elmondani ilyenkor. Minden családban nagy izgalommal készülődnek erre a napra az édesapák és a gyerekek. Titkolózva köszöntő verseket, dalokat tanulgatnak, kedves meglepetéseket, ajándékokat készítenek. Kedves Édesanyák, Nagymamák, mi is készítettünk egy kis meglepetést. Fogadjátok szeretettel ezt az összeállítást.

Ének: (Kis lak áll a. dallamára) Édesanyám, drága édesanyám, Aki mindig gondot viselsz reám. Megköszönni jöttünk most tenéked, A sok munkát, drága verítéket.

Szavaló: Gyönyörű szép május hónap, Megérkeztél végre! Belefogott a természet Pompás ünneplésbe. Virágtündér megérkezett. Virágból hintója. Két szép pille, aranypille Van eléje fogva. Virágtündér rügyet, bimbót Két kézzel szór egyre. Amerre jár, virágtenger Fakad ki körötte. Virágtündér kis madárral Üzeni az égbe: " Napsugaras virágünnep Anyukát dicsérje! Egész hónap, május hónap Édesanyát áldja, Neki nyílik május hónap Minden szép virága." Jó fiúcska, jó leányka Virágtündér légy te, Szíved sok örömvirága Anyukát dicsérje! (Szerep)

Kislány: (Fehér ruhában egyedül jön, gondolataiba merülve) Mit adjak néki, mit adjak néki? Adj jó eszmét Istenem! Jó anyámnak szeretnék adni Nagyot, szépet ez ünnepen. Anyák napjának ünnepére, Jó anyám, mit adjak neked? Ügyetlen gyermek-kezecskéim Bár lennének tündérkezek! Bár tudnék szólni olyan szépen, Mint angyaloknak a dala. Bár tudnék csodát varázsolni A természetből e napra. Bár lenne élővé a mese S jönnének tündérek ide. Ó akkor nagyon boldog volnék. De ah, mit látok itt, íme? (Csodálkozva hátralép. Rózsaszín tündér jön be.)

Tündér: Hívtál kislány és itt vagyok. Szememből tündérfény ragyog, Hogy mit kívánsz, mondd meg nekem. És az óhajod megleszen.

Kislány: Tündér van itt, valóban tündér! Hát valóra vált a mese. Óh, mily boldog a gyermekszívem, Köszöntelek tündérecske!(meghajol)

Tündér: Sietnem kell, mondd meg gyorsan, Mi a kívánságod. Mit félórán belül mondasz, Mind valóra váltok. Kislány: Tedd tündér, hogy ünnepeljen Velem együtt a természet. Fakassz nékem virágokat, Hogy csokrot köthessek szépet! A csokrot anyámnak szántam, Aranyvirág legyen benne. Odaadom jó anyámnak S gondtalan lesz az élete.

Tündér: (tapsol) Tündérország hullass ide Szép aranyvirágot! Látod kislány, teljesül már Ez a kívánságod.

Aranyvirágok: (3 kislány fehér ruhában, ruhájukon és fejükön arany díszítéssel)

Ének: (Kék nefelejcs, kék nefelejcs dallamára) Aranyvirág, aranyvirág tündérkertből szakasztott. Eljött hozzád kisleányka s jó anyádnak adhatod. Hanem azért, hanem azért, boldogság mi nem vagyunk, Mert arannyal boldogságot soha meg nem válthatunk. Aranyvirág, aranyvirág, hej de nagy az értéke. De sok ember, de sok ember, mindent is adna érte. Hanem azért, hanem azért boldogság mi nem vagyunk. Mert arannyal boldogságot soha meg nem válthatunk.

Kislány: Ó, de szépek ezek az aranyvirágok! De látod, szép tündér, azt éneklik, hogy bármily nagy is az értékük, ők nem tudnak boldogságot adni. Én pedig azért akartam aranyvirágot adni anyukámnak, hogy boldoggá tegyem.

Tündér: Hát bizony, kislányom, az arany nem ad boldogságot. Akkor talán inkább más valamit kérsz édesanyád részére?

Kislány: Igen, akkor inkább mást kérek. Tedd meg, hogy daloljon az egész természet ünneplő éneket és a dal örökös örömet és vidámságot lopjon jó anyám szívébe.

 Tündér: (tapsol) Kismadarak, daloljatok örömről és vidámságról!

Madarak: (kisfiúk fejükön zöld koszorúval)

Ének: (Csebogár, csebogár. dallamára) Csip, csirip, csip, csirip, csiri csári csip örökös vidámság és dal legyen itt. Énekeljünk, énekeljünk trallala. Zengedezzen madaraknak víg dala. Csip. csirip, csip, csirip, csiri csári csip Örökös vidámság és dal legyen itt. De azért, de azért ne feledjük el, Boldogság nem jár még a nagy jókedvvel. A dal és a jókedv talán felejtet Egy időre gondot és életterhet. De nem ad állandó boldogságot ez. Jókedvnek a vége sokszor sírás lesz.

Kislány: Mily szépen énekelnek a madárkák! De mégis az ének végén elárulták a szomorú titkot, hogy az ünnepi Jókedv és öröm még nem az állandó boldogság. Én pedig jó anyámnak állandó boldogságot szeretnék adni.

Tündér: Még egy kívánságot mondhatsz, de ha az sem lesz elég jó neked, akkor nem tudok más tanácsot adni.

Kislány: Királynővé szeretném tenni az én édesanyámat!

Tündér: (tapsol) Tündértársak, hozzatok koronát!

Két tündér: (énekelve jönnek és koronát hoznak)

Ének: (Ó zöld fenyő, ó zöld fenyő dallamára) Ím elhoztuk, ím elhoztuk a koronát néked. A korona, a korona jelenti dicsőséged. A dicsőség nem boldogság, Soknak csak gondot és bút ád, Ha akarod, ha akarod, kisleánykám, ím vedd át!

Kislány: Ó, jaj, én nem veszem át a szép koronát sem, ha az sem rejti magában a boldogságot!

Tündér: Az idő letelt, már nem tudok segíteni rajtad. Aranyvirágok, dalosmadarak, tündértársak, siessünk vissza Tündérországba. (Egyszerre elszaladnak. A kislány egyedül, árván marad. Fejét lehajtja. Lassan bejön és mögötte megáll az őrangyal.)

Őrangyal: Kisvédencem, miért búsulsz?

Kislány: Ó, jóságos őrangyalom, de jó, hogy itt vagy! Képzeld mi történt! Mesevilágból idejöttek a tündérek és hoztak nekem aranyvirágot gazdagságra, örök madárdalt vidámságra, koronát dicsőségre. Mind, mind az édesanyámnak akartam adni, de azután megtudtam, hogy mindebből igazi és állandó boldogság még nem fakad és ezért nem fogadtam el. Mert én édes jó anyámnak elsősorban boldogságot akarok adni.

Őrangyal: Igazad van, gyermekem. De látod, a boldogságot nem a mesevilágban Kell keresni, hanem a való életben.

Kislány: De hiszen a való élet gondterhes, és nehéz a szülők számára. Hogyan tudjak én abba boldogságot varázsolni?

Őrangyal: Úgy, hogy te magad légy édesanyádnak boldogsága.

Kislány: Ó, értem, értem! Köszönöm jó angyalom, hogy megsúgtad nékem az igazságot. Testvérek, pajtások, gyertek mind ide! Itt volt az őrangyal és megmondta, hogy mit adjunk édesanyánknak Ajándékba anyák napjának ünnepén!

Gyerekek: (mindenfelől beszaladnak) Mondd meg, mondd meg a titkot!

Kislány: Anyák napjára a legszebb és legnagyobb ajándék édesanyánk részére az lesz, hogy ígéretet teszünk, hogy mi gyermekek leszünk édesanyáink boldogsága. Jóságunk és szeretetünk által és azok is maradunk egész életünkön át! Az angyalnak sugallata Jótanácsot adott nekünk. Tudjuk már, hogy jó anyánkat Mivel lehet így meglepnünk. Összes gyermekek nevében Megfogadjuk, megígérjük, Hogy jók leszünk s jó anyánknak Örömévé lesz az éltünk. Tiszteletünk, szeretetünk És a hálánk örök leszen, Hogy anyánknak boldogsága Bennünk, a gyermekben legyen. Édesanyák boldogsága Legyen minden egyes gyermek. S jó anyánknak azzal adjuk A legnagyobbat és legszebbet, Hogy szívünket adjuk neki Forró szeretettel telve. S imádkozzunk jó anyánkért, Legyen áldott az élete! Ének: (Túl az Óperencián. dallamára ) Túl az Óperencián sok virág terem. De oly szép, mint szívemben, még ott sincs egy sem. Szívem legszebb virágát, ím leszakasztom. S anyák napja ünnepén, Néked átadom. (A következő rész alatt diaképeket vetíthetünk a gyerekekről, szüleikről.)

Mesélő: Idézzük most fel, hogyan is kezdődött!

Zene: Mama kérlek. (Dia: Fiatal pár)

Szavaló: Hol voltam, amikor még nem voltam? (Dia: Terhes anya) Előletek jól elbújtam. Pici búzamag, az voltam, Ezüstcsillag egy álomban. Mi minden voltam helyettem, Mielőtt meg nem születtem.

Szavaló: Azt kérdezed tőlem hogyan vártalak? Mint az éjszakára fölvirrad a nap, mint a délutánra jő az alkonyat, mint a szellő jelzi a förgeteget- ezer pici jelből tudtam jöttödet. Mint tavaszi reggel a nap sugarát, fagyos téli este jégcsap sugarát, mint az alma ízét, tejet, kenyeret- pedig nem láttalak még úgy ismertelek. Mint a fény az árnyat, záport a virág, mint patak a medrét, madarat az ág, mint sóhajos nyári éjjel a kék eget- mindenkinél jobban téged így szerettelek.

Szavaló: Ó gyermekem, Milyen vagy? Milyen az arcod? És milyen az ajakad? És milyen a szemecskéd?

Szavaló: Ó gyermekem! Virágos ágam! Én láthatatlan Duzzadó gyümölcsöm! Ó nagyon szeretnélek Már megölelni téged És megcsókolni téged És tudni azt, hogy szép vagy És tudni azt, hogy jó vagy. Ó mikor jössz fel, Gyermekem, az éjből? Mikor fog ráfonódni Nyakacskámra hókarocskád? Mikor ölellek téged? Napok suhannak És hullnak az éjek S én epekedve, Nagy, repeső vággyal Szent remegéssel Virrasztom a jöttöd.

Szavaló: Rebbenve halkan, félőn, csendesen (Angyal suhanhat így, ha csókot ád) Megkopogtatta testem templomát. Mintha üzenne:" Élek. Itt vagyok. Anyám! Anyácskám! Lelkem rád ragyog. Az ingecskéket fodrozd már, siess, Fehérke ágyat jó puhára vess. Mert sarjadok csak én, csodás titok, De nemsokára -ó anyám! Anyám!- Lelked virága: ifjú, szép talány Hervadt szívedre halkan rányitok.

Szavaló: Sűrű árnyak sötétjében csillogó szél zöld fényében, tűlevelek szőnyegén hová, kis legény? Csillagbokrok ág-bogában, bársony égbolt sátorában, óriás hegyek peremén merre, kis legény? Virágok bimbója árnyán lovagoltál fűzfa hátán, levél fényes tenyerén nődögéltél csepp legény. Csillagfürtök alatt háltál, fáztál-e még rátaláltál? Gyöngyszemek közt sírdogáltál, édes kicsikém! Hajad most erdők sötétje, szemed csillag reszketése, tekinteted csupa fény- megérkeztél, kis legény!

Zene: Nagy László: Májusi rózsa + sírás

Szavaló: Jött egy csoda. Harmatlágy, pici jószág. (Dia: Újszülött csecsemő) Édes, pihegő, bimbószínű lény. Vér lüktet benne. Eleven valóság! S nézem kétkedve, tanakodva én. Zene: Édes kisfiam.(Dia: Csecsemőkori képek) Szavaló: Most egy lélegzéssel több, mely itt muzsikál holdas éjszakában. Tegnap még nem volt, s ma már itt piheg Atyafisággal, nyugalomban, bátran Mint hogyha mindig itt susogott volna. Szavaló: Nem is olyan picike Csak a lába, a keze, Csak a füle, csak az orra, Nyaka, térde, könyöke. Nem is olyan picike. Nagyobb, mint egy mákszem, Nehezebb, mint egy mogyoró. Feje a tenyeredben feketerigó. Tejet iszik reggel, Tejet ebédel, vacsorál. Nappal mindig alszik, Éjjel néha sírdogál. Szavaló: Mi zengő vér volt, lázas éj volt, Ma boldogságos szent öröm: Egy gyermek ring az anyaölben. Jézuska-képű pici bimbó Egy büszkén rózsálló tövön. Itt most a föld az égbe olvad, Száz gondot száz remény tetéz: Egy gyermek ring az anyaölben. Májusban pacsirtás mezőkön Így ring a hullámzó vetés. Szavaló: Amikor születtem, nem jeleztek nagyot Messiás-mutató különös csillagok, Csak az anyám tudta, hogy királyfi vagyok. A többiek láttak egy síró porontyot, De anyám úgy rakta rám a pólyarongyot, Mintha babusgatná a szép napkorongot.

Zene: Álmából fölsír egy csecsemő

Szavaló: S majd felébredünk, egyikünk tavasszal, virágnyíláskor fényes napsugárban. A másik ébred fehér álmú télben, bús hóviharban, zengő szélzúgásban. S kinyitja szemét mosolygósan, félve A kis megérett csöpp ember-gyümölcs.

Szavaló: Azért mert szerettek, jöttem a világra. S lettem új fény, csillag, szülők boldogsága. Szeressetek mindig, igaz szeretettel. A kincsetek vagyok, pici kincs, de Ember!

Mesélő: Születésünkkor nevet is kaptunk

Szavaló: Az emberek a nevüket (Dia: Keresztelőről ) Szeretik, vagy nem szeretik! Közbe ki szólhat, hisz kicsi, amikor elkeresztelik! Nekem Te adtad a nevem Aranyszívű Édesanyám, vállalván, hogy- apukámmal- mellettem állsz, vigyázol rám! Figyeled növekedésem, vigasztalsz, ha gyötör a bú, gyermekednek elvállaltál -és úgy szeretsz- Édesanyu! Köszönöm a kedvességed, a bizalmat. a nevemet! Hálálkodnék, de szó helyett Bizonyítóbb a szeretet!

Zene: Úgy szeretném meghálálni

II.

Mesélő: S így folytatódott.

Szavaló: Mikor én a ringó Bölcsőben feküdtem, Mindig egy jó angyal Őrködött felettem. Altatgatott csókkal, Altatgatott dallal. Az én jó anyám volt Ez az őrző angyal! Szavaló: Mikor a bölcsőben szenderegtünk -Angyalok álmát álmodón- Valaki ott járt ágyunk mellett S mi gondoltuk nagy bohón, Hogy tündér vigyáz álmainkra, Angyal suhan át a szobán, - Pedig Te voltál ott mellettünk, Te őrködtél ott jó anyám! Együtt: Ti is mint tavasszal bimbóikat a fák, úgy ringattatok minket kedves Édesanyák!

Szavaló: Mesélj anya milyen voltam, (Dia: Anyuka gyerekkel) amikor még kicsi voltam? Az öledbe hogyan bújtam, és tehozzád hogyan szóltam, amikor nem volt beszédem? Honnan tudtad mit kívánok? Megmutattam a kezemmel? Mesélj rólam! Hogy szerettél? Engem is a karodba vettél, meleg tejjel etettél, akárcsak a testvéremet? Gyönyörködtél akkor bennem? Úgy neveztél: kicsi lelkem? És amikor még nem voltam, a hasadban rugdalóztam, tudtad-e, hogy milyen leszek, milyen szépen énekelek. Sejtetted, hogy kislány leszek? Mesélj, anya, mesélj rólam! Milyen lettem, amikor már megszülettem? Sokat sírtam vagy nevettem? Tényleg nem volt egy fogam sem? Ha én nem én lettem volna, Akkor is szerettél volna?

Ének: Fűzzünk, fűzzünk. Szavaló: Ki ringatott minket két karjába zárva? Ki takart fehér, tiszta pólyácskába? Kicsi ágyunk felett, ki virrasztott éjjel? Ki ápolt, gondozott jóságos kezével? Jó anyánk, jó anyánk, édesanyánk tette.

 Mesélő: Napról napra nőtt a kislány, Elért 3 hónapot. Szavaló. Mikor a gyermek gőgicsél Isten tudja mit beszél! Csak mosolyog és integet. Mit gondol? Mit mond? Mit nevet? Amint virággal esti szél, Az anyja vissza úgy beszél, Oly lágyan és oly édesen. De őt sem érti senki sem. Hogy mit beszélnek oly sokat, Apának tudni nem szabad: Az égi nyelv ez. Mély titok. Nem értik, csak az angyalok.

Szavaló: Kis angyalokkal gőgicsélget Mézálomban eperke ajkad. Anyád csókot gyűjt száz virágról És mindezt ott felejti rajtad.

Szavaló: Mikor kicsi voltam, Ki vigyázott rám? Patyolat pólyába Te takartál anyám. Te tanítottál meg A legelső szóra. Óvtál mindig rossztól Tanítottál jóra. Becéztél, neveltél Fáradoztál értem. Mikor beteg voltam Virrasztottál ébren. Lázas homlokomat Kezed frissítette. De amikor fáztam Zimankós hidegben Két meleg tenyered Védett, melegített. Ha Te simogattál Nem is volt már hideg. Mindig erős voltál Én mindig a gyenge. Ha csak ruhád szélit Fogtam a kezembe Erős lettem én is. Szavaló: Ó szólj szerelmem csillaga! Ne többet, csak e szót: anya! Csak ezt rebegd el gyermekem S anyácskád oly boldog leszen.

Szavaló: Az első lépésekre ki tanított minket? ( Dia: Az első lépésekről) Ki fogta meg lágyan kicsi kezünket? Mikor földre estünk, ki emelt karjába? Ki adott száz csókot könnyes orcácskánkra? Jó anyánk, jó anyánk, édesanyánk tette. Szavaló: Tétova együgyű, tündéri nesszel Most tipeg által egy ócska szobán Amikor látom, a kacagásom Hangosan, édesen csapkod elő - Tip-top! Megindult. Petike jár!

Szavaló: Velem voltál örömömben Velem voltál bajban. Velem voltál, ha sírtam, Velem, ha kacagtam. Meséltél és meséltél Igazakat szépet. Kívántam, hogy a meséd Sose érjen véget. Mit adtam én cserébe? Te azt sosem kérted. De talán a két szemem Elárulta Néked. Mesélő: Milyenek voltunk mi kicsiknek.?

1. gyerek: Valamikor szerettem a tejbegrízt

2. gyerek: Valamikor nem találtam el .-hoz

3. gyerek: Valamikor nem tudtam még korizni

4. gyerek: Valamikor azt hittem, hogy anyukám az egyetlen Anyuka, pedig másoknak is volt anyukájuk.

5. gyerek: Valamikor, amikor még kicsi voltam, pici, icipici.

Szavaló: Pirosarcú gyermeksereg hancúroz a réten, Körbe állnak, kéz a kézben, úgy dalolnak szépen, Kaput formál két kis gyermek, úgy kacag a hangja: Nyitva van az aranykapu, csak bújjatok rajta.

Szavaló: "Anyu, anyu, anyu!" Hangzott este-reggel. Jaj, de sok baj is volt Olyan kis gyerekkel. Zene: Ha leszáll az est.

Szavaló: Kézen fogott és megmutatta, hogy milyen szép a mi világunk. Az ő szemével kezdtünk nézni, s ma már a magunkéval látunk. Látjuk hazánkat, életünket, s hogy mit tud tenni egy-egy ember. De e tengernyi tarka képet Ő töltötte meg értelemmel.

 Mesélő: Napról napra nőtt a kislány Elért hat meg hét esztendőt.

Szavaló: S ha eljő az ideje ( Dia: Első nap az iskolában) Gyermekét az iskolába Reggel ő vezeti be. Mesélő: Az iskoláról évek óta sokszor esett szó a családban.

Szavaló: Beleteszi a könyveket, Melléjük egy kis kenyeret. S megcsókolja anyja kezét, Az meg az ő arcát, szemét: S ha szülőjétől elválik, Meg nem áll az iskoláig.

Szavaló: Kicsiny voltam, most nagy vagyok. Iskolába járogatok. Anyám ölén nem ülök már, Elrepülök mint a madár.

Mesélő: Már eddig is sokszor akartam segíteni:

1. gyerek: - főzni (Dia: A gyerek segít)

2. gyerek: - mosni

3. gyerek: - vasalni

4. gyerek: - mosogatni

5. gyerek: - bevásárolni

Mesélő: De ahányszor csak megpróbálkoztam mindig rám szóltak: Együtt: Ehhez te még kicsi vagy! Tessék megmondani, hogy mit segíthetek?

1. gyerek: -Vigyázz a kistestvéredre, hisz te vagy az ő nagy testvére!

2. gyerek: -Öntözd meg a virágokat!

3. gyerek: -Azzal is segítesz a felnőtteknek, ha egyedül játszol.

4. gyerek: -De a legnagyobb öröm, ha jól tanulsz!

Szavaló: És akkor írnék, mindig-mindig írnék, Kékkel húgomnak, anyámnak arannyal, Aranyimát írnék az én anyámnak.

Szavaló: Ezüst szókat írnék rendbe, ha a tollam szél fuvalma lenne. Arany szókat írnék sorba, ha a tollam nap sugara volna. De a tinta mélyén csupa-csupa kincs van: anyukámnak írtam. S tollamról a legszebb gyémánt szók peregtek!

Mesélő: S közben felcseperedtünk.

Szavaló: Amióta nagy vagyok, és a . éves húgomnak is több esze van, mint nekem, arra is kíváncsiak, hogy mondd édes fiam tulajdonképpen hogy képzeled el az életet?

Mesélő: Az életet olyankor kéne elképzelnem, amikor

1. gyerek: - hangosan indiánosdit játszom

2. gyerek: - sárosan hagyom a cipőmet az előszobában

3. gyerek: - amikor nem akarok tanulni

4. gyerek: - amikor csúfolom a kistestvéremet.

Szavaló: Hányszor megfogadtam jó leszek, ezentúl jó leszek, állíthatom reggeltől estig, tetőtől talpig csupa jó leszek! A fülemet ezentúl mindig megmosom, rendbe rakom a ruhám, tiszták lesznek a körmeim, köszönök szépen mindenkinek. Azt teszem, csak ami szép és jó, ha már jó leszek, és ezentúl az leszek! Nem verekszem, nem csúfolódom, nem húzom meg a lányok haját! Semmit sem teszek, amit nem szabad. A legjobb gyerek én leszek, ha majd nagy leszek, mert ezt a sok jóságot észben tartani azért nem tudja egy ilyen kisgyerek!

 Szavaló: Ha majd felnövök, s igazán nagy leszek ahhoz, hogy eldöntsem, mindig mi jó nekem, ha majd nem járok iskolába és dolgozni fogok, senki sem fogja azt kérdezni, hogy kisfiam megmostad már a fogadat, fölvetted a pizsamádat, mi volt ma az iskolában, a tanító néni mit csinált? Ha majd felnövök, s igazán nagy leszek, már nem fogja senki Azt mondani: nézd, milyen aranyos ez a kisgyerek.

Mesélő: Addig is míg nagy leszek.

Szavaló: Mi leszek, ha nagy leszek? Amíg kicsi az ember, nagyon sokszor megkérdezik tőle: Mondd édes lányom, mi leszel, ha nagy leszel? Én azelőtt mindig tudtam is válaszolni: Űrhajós, állatorvos, huszár, bemondónő, állatszelídítő, filmrendező. Attól függően, hogy mit láttam a TV-ben. Amikor levelet kaptunk, postás akartam lenni, mert vonzott az a sok levél, meg pénz, ami a postás táskájában volt. Egyszer a kéményseprő jött hozzánk, és utána két hónapig nem tudtak lebeszélni erről a szakmáról. Ez idő alatt naponta nyakig kormos voltam, és nem tudtam megmagyarázni anyunak, hogy ezt nem kell lemosni, mert a kéményseprő úgyis mindig kormos, akkor meg minek. Mondtam, inkább fekete huzatot húzzon az ágyamra, amit mosni sem kell. Tiszta haszon. Mióta állatszelídítőnek készültem, a kutyám és a macskám nagy ívben kerül, fél csirkeállományunk jobblétre szenderült. Az állatorvosi pálya gyakorlása közben a lovunkat nem lehetett három hétig kocsi elé fogni. Űrhajós koromban nem történt különösebb dolog, csak a szalmakazlat gyújtottam fel, ami kilövőállomásnak szolgált, és az űrhajós sisaknak szánt bili szorult a fejemre. Talán még a bemondói pálya bizonyult a legjobbnak, mert akkor csak Anyu idegeit készítettem ki az állandó dumálással. Belebújtam egy dobozba, (ez volt a TV) és minden kezem közé kerülő papírról felolvastam, ami arra írva volt. De legalább mindig tudtam, hogy mi akarok lenni majd, ha nagy leszek.

Együtt: Megtanuljuk végre a viselkedést.

1. gyerek: -Rég elmúltam .éves, de ez még semmi. Öcsémmel nem fölényeskedek, pedig ő fiatalabb.

2. gyerek: - Nem hadarok.

3. gyerek: - Nem használok durva szavakat.

4. gyerek: - Nem makacskodom, elfogadom a felnőttek véleményét, tanácsát.

5. gyerek: - Nagymamával nem csinálok idétlen vicceket.

Szavaló: Ki vigyáz anyámra? Anyját ki vigyázza?

 Zene: Ó mami.

Szavaló: Édes-kedves Nagyanyókám! (Dia: Nagymama az unokával) Anyák napja van ma. Olyan jó, hogy anyukámnak is van édesanyja. Reggel, mikor felébredtem, az jutott eszembe: Anyák napján legyen virág mind a két kezemben. Egyik csokrot Neked szedtem odakünn a réten. Te is sokat fáradoztál évek óta értem. Kimostad a ruhácskámat, fésülted a hajamat. Jóságodat felsorolni kevés lenne ez a nap. Köszönöm, hogy olyan sokat fáradoztál értem, És hogy az én jó anyámat felnevelted nékem.

 Zene: Egy ősz hajú asszony.

Szavaló: A Nagymamáé egész más világ! Ő gazdagabb lesz azzal, hogyha ád! Szíve csodás mesékkel van tele. S nem bolondít, andalít vele. Ha rossz vagyok, homlokát a bú átfutja, Aztán.volt, nincs háború! Ő úgy szeret, hogy hozzá fogható Ember nem lehet, csakis varázsló! Ha könnyem buggyan, lecsókolja ő. Bármikor hívom, frissen jön elő. Játszani velem-minden percben kész. Ezért szeretem! Ennyi az egész!

Szavaló: Anyák napján reggel, mikor a nap felkel, Nagyanyókám elé állok, sok-sok szeretettel. Amíg mesét mondtál, kötöttél, horgoltál, Te az egész családunknak édesanyja voltál. Anyák napján reggel, mikor a nap felkel Nagyanyókám elé állok, sok-sok szeretettel.

Mesélő: Hogyan háláljuk meg mindezt?!

Szavaló: Mert az a baj, hogy én már jódolgomban azt sem tudom, hogy mit csináljak. Ez azért nem igaz, mert én jódolgomban mindig tudom, hogy mit csináljak. És azt is tudom, hogy felnőtt koromban majd megenném még azt a sok finom ételt, amiben most csak turkálok. Majd megbecsülöm a pénzt, amit nekem kell megkeresnem. Majd visszasírom még a gyermekkoromat, amikor még mindenem megvolt.

Szavaló: Anyámnak szíve van, meleg piros és fáj, ha nem merek időnként a szemébe nézni. Ő minden gondomat érti.

Szavaló: Ha itt legbelül, szívünkben bármi bánt, Neked mondjuk csak el, Édesanyánk. S a boldogságot, jó hírt, örömet, Kivel is osszuk meg, ha nem Veled?

Zene: Rózsák illatozzatok.

1. gyermek: - Anya, ki vigyáz ránk, hogy el ne essünk menetközben, s hogy a szeretet kenyeréből nekünk is jusson egy karéjjal.

2. gyermek: - Anya, kinek dúdolása álomba ringat, aki oly széppé teszi az ébrenlétet is, mint az álmot.

3. gyermek: - Ők a mi bábáink és a mi végső virrasztóink kezdettől végig mindenhol az ő könnyű kezük és világos mosolyuk oldja fel szívünk fájó görcsét.

4. gyermek: - Gyermekkorunk éveit tapossuk. Nyíladozó értelemmel, nyitott szívvel értünk és szeretünk meg benneteket újra és újra.

5. gyermek: - Mindenütt és mindig ők várnak ránk, és nem várnak tőlünk semmit.

6. gyermek: - Kiálltátok próbáját a virrasztásnak, aggódásnak, kiálljátok próbáját gyorsítéletű kamasz-szavainknak.

Szavaló: Ő, ki nékem a földi életet adta, Ő, ki szült, s hajdan bölcsőmet ringatta, Ő, ki nevelt, s nevel míg ki nem repülök, Ő az anyám akkor is, ha messze tűnök. Ő, ki mosdatott, ruházott, etetett, Mikor nagyobb lettem puha ágyba fektetett.

Szavaló: Ajkamról a legszebb szó, ha elszáll. Ha szívemből mondogathatom- Édesanyám!

Zene: Nincs senki olyan szép.

Szavaló: Aki a virágnak kibontod a szirmát. Aki óriásra neveled a kisfát. Aki a harmatot a fűre leheled. Aki a zord telet tavaszra temeted. Aki örök ura vagy a nagyvilágnak. Áldd meg jóságoddal az Édesanyákat! Elfáradt két kezét simogasd, szeretgesd. Napi gondok között biztatgasd, vezetgesd. Szemükbe, ha könnyet csillogtat a bánat, Kérlek, hogy fogd kézen az Édesanyákat! Ha ruhácskánk varrja, ha kenyérkénk osztja, Esti lenyugváskor, ha az ágyat bontja, Összeteszi kezét mivelünk imára. Istenem, Istenem, hajolj le hozzája. És áldó két kezeddel áldjad, hosszan áldjad. Az értünk fáradó, drága jó anyánkat.

 Ének: ( Kis lak áll a . ) Értünk édes mennyit fáradoztál, Egész évben miértünk dolgoztál. Sok-sok bajjal ígyen neveltél fel, Isten áldjon mind a két kezével!

Szavaló: Számoltad- e már az erdők levelét? Vagy tán szálanként a rétek zöld füvét? Hány a csillag fenn az égen, ha a nap leszáll? Hány pacsirtahangtól zengő a határ? Hány vízcsepptől zúg a patak susogása? Hány dús dombot ráz a szellősusogás? Nem számoltam drága anyám, egyet tudok én. Nem adnálak semmiért se a föld kerekén.

Szavaló: Két karodban gyermek vagyok, hallgatag, Két karomban gyermek vagy te, hallgatlak. Két karoddal átölelsz te, ha félek, Két karommal átölellek, s nem félek.

Szavaló: A világon van sok millió ember, S van sok ezer, ki téged szeret. De hogyha baj van, már egyik sem ismer, S nem törődik egyik sem veled. Csak egy van, aki melletted áll mindig Jó szellemként követ vigyázva rád- Ha rossz is vagy, ő mindig jónak lát. A te drága, édes, édes, édes jó anyád! Szeresd, becézd hát édes jó anyukádat! Ő a földön a legdrágább kincs! Csókold meg édes anyukádat százszor Szorítsd kezét jól, bárhová vezet. Szívből szeretnek téged talán máshol Legjobban mégis anyukád szeret. Mindig úgy tégy, ahogy anyukád mondja. Felderül arcod, ha lágy hangján szól Hisz te vagy minden öröme és gondja Szívedbe vésd ezt kispajtásom jól! Vésd ezt szívedbe, kispajtásom jól!

Zene: Az én mamám (Adhat az Isten.)

Szavaló: Ha azt adhatnám, amit érdemelnél mindennap tejben-vajban fürödhetnél. Szél meg nem fúhatna, bánat sem érne, mert aki bánt, az meglakolna érte! Ha hálám elvárnád anyaságodért, az életemért, a virrasztásokért, a gondoskodásért, simogatásért, a milliónyi-mindig jó tanácsért, az édes tejért, a foszlós kalácsért. biztos, hogy rövid volna rá az élet. De anya vagy, a hálát nem igényled. Te boldoggá szépülsz, ha évi pár napon gondolatom és szívem Neked adom! Hogy elhitessem Véled mit tegyek? Én egész évben. egyformán szeretlek.

Zene: Anyám, édesanyám, dallal köszönöm

Szavaló: Anyám, ha egyszer nagy leszek, hosszú lajtorját fabrikálok, rajt csillagokért égig megyek, lenn tündöklő, való világok. Minden zsebem telitömöm Üstökösökkel, csillagokkal. Iskolás társaim között- szétosztom két gazdag marokkal Neked Anyám, a holdat hozom le, nagy teliholdat az ölemben. fénye bevilágítja házunk, ezer villanykörte se szebben.

Szavaló: Édesanyám! Hálás szívvel állok eléd e szép napon, Hogy jóságodat megköszönjem, ez a legjobb alkalom. Az esztendő legszebb napján legyen vidám, jó szíved. Anyák napján hálás szívvel mond köszöntőt gyermeked. A jó anyákról énekelnek ma mindenütt a bordalok. Boldog vagyok, hogy e szép napon én is felszólalhatok. Édesanyám úgy szeretlek, mint virág a harmatot. Köszönöm a sorsnak, hogy nekem ilyen jó édesanyát adott. Édesanyám hozzon e nap mindig sok örömet Neked. Hosszú életet kíván a Te hálás gyermeked. Ha megnövök, építek majd egy aranyos palotát S oda várom tárt karokkal a legdrágább anyukát!

Együtt: Vedd el tőlem, édesanyám, Harmat csillog bársony szirmán, Nap csókolta, szél ringatta, Kicsi lányod, (fiad) szívből adja.

Ének: (Kis lak áll a . dallamára ) Piros hű szív, édesanyánk szíve, A jóságos Isten legszebb míve. Mindegyenes áldott dobbanása Új tavaszi szent élet áldása. Mit adjunk mi érette cserébe? Hű szívünket vigyük most elébe. Nincsen nékünk semmi más egyebünk, De igazi hűséggel szeretünk. S ha engedi Isten, hogy megnőjünk, Ha majd anyám, ember lesz belőlünk. Mi leszünk majd öregebb korára A hűséges támasza, istápja.

Szavaló: Köszönöm, Istenem az Édesanyámat! Amíg ő véd engem, nem ér semmi bánat.! Körülvesz virrasztó, áldó szeretettel, Értem éjjel-nappal dolgozni nem restell. Áldott teste, lelke csak érettem fárad, Köszönöm, Istenem az Édesanyámat! Köszönöm a lelkét, melyből reggel, este Imádság száll Hozzád, gyermekéért esdve. Köszönöm a szívét, mely csak értem dobban Itt e földön senki sem szerethet jobban!- Köszönöm a szemét, melyből jóság árad, Istenem, köszönöm az Édesanyámat! Te tudod, Istenem - milyen sok az árva, Aki oltalmadat, vigaszodat várja. Leborulva kérlek: gondod legyen rájuk, Hiszen szegényeknek nincsen édesanyjuk! Vigasztald meg őket áldó kegyelmeddel, Nagy- nagy bánatukat takard el, temesd el! Áldd meg édesanyám járását- kelését, Áldd meg könnyhullását, áldd meg szenvedését! Áldd meg imádságát, melyben el nem fárad, Áldd meg két kezeddel az Édesanyámat! Halld meg jó Istenem, legbuzgóbb imámat! Köszönöm, köszönöm az Édesanyámat!

Zene: Zsoltár

Letöltehető fájl(ok):
Letöltés 0_anyák.doc (81 kb)

Ajánld ismerősödnek is!


Információ, észrevétel, kapcsolat: info[kukac]plebania.net
Probléma esetén: segítség