Főoldal Újdonságok Hírek Fórum Üzenetek Képeslapküldés Házirend
Kateketikai ötletek
Áldások, imádságok
Szentségek
Szilvarérum
Színdarabok
Humor
Énekek
Katekézisek
Versek
Előadások
Hittanóra - vázlat, ötletek
Történetek
Segédanyagok
Technikai segítség

Szertartáskönyvek

hittanterem[kukac]plebania.net
Levél a szobafelelősnek

 
HITTANTEREM

A csavargók éjszakája (Színdarabok / Karácsonyra)
Bekerült: 2003.12.02. 08:20
Megnyitva: 3156. alkalommal

(azonos című színdarab átdolgozása)

Szereplők: MÁRIA, JÓZSEF, EBKAPOR, NYITVARÓC, ANGYALOK, PÁSZTOROK, KIRÁLYOK

(Jobbról bejön három angyal.)

1. ANGYAL: (dúdolgat) A Kisjézus megszületett, örvendjünk...

2. ANGYAL: Psszt! Hallgass már el! Ezt majd csak éjszaka szabad énekelnünk.

1. ANGYAL: (megijed) Hű, ezt el is felejtettem. De akkor most mit keresünk ebben a barlangban?

3. ANGYAL: Ej, de feledékeny vagy! Hát előre kell jelezni a születését!

1. ANGYAL: Kinek kell jelezni?

2. ANGYAL: Nézz már az orrod elé! Hát a gyerekeknek!

1. ANGYAL: Gyerekek! Nagy örömhírt mondunk nektek.

3. ANGYAL: (oldalba üti) Nem így! Egyszerre!

KÖZÖSEN: Nagy örömhírt mondunk nektek. Ma megszületik Megváltótok Dávid városában. Ez lesz a jel: találtok egy jászolba fektetett, bepólyált gyereket.

(Oldalról zörgés hallatszik.)

2. ANGYAL: Hé! Ki zörög ott? Már itt lenne az ökör és a szamár?

3. ANGYAL: Kedves jó állatok, pihenjetek még egy kicsit!

(A sarokból előmászik egy csavargó.)

NYITVARÓC: Nem vagyok én sem ökör, sem szamár.

1. ANGYAL: Talán rossz helyre jöttünk? Fussunk innen!

2. ANGYAL: Te pásztor vagy?

1. ANGYAL: Hozzátok csak este megyünk.

3. ANGYAL: De el ne aludjatok, úgyis felébresztünk benneteket!

(kiszaladnak)

NYITVARÓC: Hát ezek meg kik lehettek? Csak úgy fénylett a képük nekik. Látszik, hogy úri népek, nem olyan ágrólszakadtak mint én vagyok.

(Belép a másik csavargó.)

EBKAPOR: Szervusz, cimbora! Te is láttad az angyalokat?

NYITVARÓC: Angyalok lettek volna?

EBKAPOR: Hát verébnek jó nagyok lennének, a magunkfajta pedig nem visel szárnyakat.

NYITVARÓC: Mesebeszéd, pajtás! Az angyaloknak nincs is szárnyuk, de üsse kő, felőlem azok is lehettek! Ők sem tudnák megakadályozni, hogy itt
töltsem az éjszakát.

EBKAPOR: Ők nem is! Esetleg én.

NYITVARÓC: Te?! Arra kíváncsi vagyok! Én voltam itt először. Úgy kihajítalak, hogy Kánáig repülsz!

EBKAPOR: Szép kis alak vagy, mondhatom! Még a tréfát sem érted. Van itt elég hely kettőnknek is.

(Leül, kenyeret, szalonnát vesz elő, Nyitvaróc is odaül mellé.)

NYITVARÓC: Csak a szállás közös, a kaja nem?

EBKAPOR: Na, mi van, már nem akarsz kihajítani?

NYITVARÓC: Nekem is van szívem! Miért bántanám egy szegény sorú társamat?

EBKAPOR: No, itt egy darab, egyél! Hanem láttad- e idefelé jövet a csillagot?

NYITVARÓC: Hogyne láttam volna! Úgy ragyog már három napja, hogy alig bírok ránézni. És egyre közelebb jön!

EBKAPOR: Amikor beléptem ide, pontosan a barlang fölött volt. És már nem mozog, megállt!

NYITVARÓC: Biztos téged követett! Mondd kérlek, nem vagy te véletlenül valami vándor próféta?

EBKAPOR: Ne tréfálj, pajtás, mióta az eszemet tudom, csavargó vagyok. De én azt mondom, ez a csillag jelent valamit!

NYITVARÓC: Persze, hogy jelent! Itt az este.

EBKAPOR: Hát te honnét pottyantál ide, hogy neked csak ezt jelenti?

NYITVARÓC: Ha tudni akarod, Egyiptomból. Ott művelt emberek élnek, tudós csillagászok, nem holmi babonás népség.

EBKAPOR: Akkor felvilágosítalak, kedves tudós egyiptomi, hogy egy ilyen csillag megjelenése egyáltalán nem véletlen esemény.

(Váratlanul elkomolyodik, úgy folytatja, mint aki, egy számára nagyon fontos dologról beszél.)

Tudod, az én népem már régóta vár valakire. A Szabadítóra, akit Isten küld el nekünk, hogy békét hozzon a Földre. Prófétáink sokszor jövendöltek róla és én, egész életemben remélek abban, hogy meglátom az érkezését.

NYITVARÓC: Őt jelezné ez a csillag?

EBKAPOR: Igen... Talán őt jelzi. Lehet, hogy már ma este és esetleg éppen ide jön el közénk.

NYITVARÓC: Megbolondultál? Nézz már körül! Akiről évszázadok óta jövendölnek az nem itt fog megszületni. Ebben a hideg istállóban! Ne álmodozzál!

EBKAPOR: Jó, jó, lehet, hogy igazad van, de a magunkfajtának csak álmai vannak és a titkos remény, hogy egyszer valóra válik egyikük. De nézz csak
oda, mintha valaki erre tartana.

NYITVARÓC: Csakugyan, én is látom. Ráadásul ketten vannak. Remélem nem ide jönnek! Végül még kiszorulunk erről a jó kis helyről!

EBKAPOR: Hogy mondhatsz ilyeneket! Nem látod, hogy az egyik egy asszony, aki gyermeket vár?

NYITVARÓC: És ha ők az istálló gazdái? Bújjunk el, mert még kidobnak! (félrevonulnak)

JÓZSEF: Célhoz értünk, Mária. Ez az a barlang, amiről Betlehem lakói beszéltek. De itt nem maradhatunk. Se meleg, se víz, és az élelmünk is fogytán van.

MÁRIA: Nekem már nincs erőm továbbmenni. A Fiam bármelyik órában megszülethet. Maradjunk itt, József, Isten majd csak gondoskodik rólunk valahogy. Igazán jó hely ez nekünk, magunk vagyunk, nem zavarunk senkit...

NYITVARÓC: (előlép) Elnézést asszonyom, de sajnos ki kell igazítanom. Mi is itt vagyunk.

JÓZSEF: Hát ti kik vagytok, és hogy kerültetek ide?

MÁRIA: József, hát mi hogy kerültünk ide? Ők is fáradtak és szállásra van szükségük. Elférünk mindnyájan, van itt elég hely!

EBKAPOR: És ti honnan érkeztetek?

MÁRIA: Názáretben lakunk, a császár által kiírt népszámlálásra jöttünk Betlehembe, de a városban már nem kaptunk szállást.

NYITVARÓC: Ezeknek a mai császároknak sincs jobb dolguk, mint hogy megvándoroltassák a népet. De ideje volna vacsorához látni! Van valami
élelmetek?

JÓZSEF: Alig maradt valami és a gyermek is hamarosan megszületik. Mondjátok, elmennétek a pásztorokhoz, hogy egy kis tejet és ennivalót kérjetek tőlük? Ma éjjel szükségünk lesz rá.

NYITVARÓC: Hogyne mennénk! Szaladunk! Nemsokára megjövünk és hozunk mindent, amire csak szükségetek van. (elmennek)

(A három angyal bejön, szembeállnak a gyerekekkel, eltakarva Máriát és Józsefet.)

1. ANGYAL: Most már lehet énekelni?

2. ANGYAL: (lopva hátranéz
) Bizony, lehet!

KÖZÖSEN: A Kisjézus megszületett, örvendjünk, elküldötte ő Szent Fiát Istenünk, Betlehemben fekszik rongyos jászolban, azért van oly fényesség a városban.

3. ANGYAL: Csavargók, pásztorok, gyerekek, felnőttek, a Föld minden lakói, figyeljetek szavunkra!

2. ANGYAL: Gyermek született a Földre, Dávid házából, akit Isten küldött, hogy megszabadítsa népét bűneitől.

1. ANGYAL: (hátrakukucskál) Juj, de aranyos! Mosolyog!

2. ANGYAL: (oldalba üti) Ne ezt mondd, hanem az üzenetet!

1. ANGYAL: Gyerekek, mosolyog a Kisjézus!

2. ANGYAL: Legközelebb Rafaelt hozzuk, te mindent elrontasz!

1. ANGYAL: Legközelebb hozhatjátok! Ilyen esemény többet úgyse történik a Földön! Megszületett Jézus, a Megváltótok!

(Angyalok kiszaladnak. Pásztorok bejönnek.)

1. PÁSZTOR: Itt született a Megváltó?

JÓZSEF: Gyertek beljebb! Igen, itt született.

2. PÁSZTOR: Hoztunk neki egy kis elemózsiát, hogy éhen ne vesszék.

1. PÁSZTOR: Egy darabka sajtot tudok adni, kérlek benneteket, fogadjátok úgy, mintha egy egész nagy, kerek juhsajt lenne.

2. PÁSZTOR: Egy báránybőr bundácskát adok, mert itt ugyancsak hideg a levegő. Meg ne fázzék szegény!

MÁRIA: Legyetek áldottak jóságotokért!

(A csavargók besompolyognak)

NYITVARÓC: Elkéstünk, barátom! A pásztorok már itt vannak.

EBKAPOR: Megszületett! Látod, ott van a pici baba! S a csillag még most is fölöttünk áll, fényesen ragyogva.

NYITVARÓC: S az angyalok újra itt voltak! Ez a Gyermek csakugyan az lehet, akit te vártál! De mi mit adjunk neki?

EBKAPOR: Talán egy korty söröcskét...

NYITVARÓC: Megőrültél? Egy csecsemő nem iszik alkoholt! Téged aztán egy percig sem lehetne egyedül hagyni a gyerekkel. Évek óta várod, most meg sörrel itatnád?

EBKAPOR: Hát ez csak olyan gondolat volt, nem érted? Én is tudom, hogy ilyen kis gyereknek ez nem való, mégis adni szeretnék neki valamit, ami az enyém, ajándékozni.

NYITVARÓC: (A zsebeiben matat.) Van valami abban, amit mondasz, Pajtás. Nekem is csak az ócska bicskám van a zsebemben. De tudod mit, én ezt adom neki.

(odaadja Józsefnek) Vigyázz rá, aztán ha felnő, tanítsd meg vele faragni!

JÓZSEF: Derék emberek vagytok, a Fiú nevében is köszönöm.

EBKAPOR: Nézz körül, barátom: csillogó szemű, térdelő pásztorok, s mi is egészen megzavarodtunk. Odaadtad utolsó kincsedet, s mégis boldog vagy.

NYITVARÓC: Te pedig olyan képet vágsz, mint egy bámuló szamár!

EBKAPOR: Hogyne bámulnék, hiszen akit nézek, nem más mint a Szabadító.

NYITVARÓC: Nézz egy kicsit más irányba is! Ismét érkezik valaki.

MÁRIA: Nem is egy ember! Hárman jönnek, s mind ebbe az irányba. Gazdagnak látszanak. Fiamhoz jönnének ők is?

(A három király megérkezik.)

GÁSPÁR: Messzi útról jöttünk, a csillag útját követve. Isten küldöttjét, az új királyt keressük.

MENYHÉRT
: Nem érkeztünk üres kézzel, ajándékot hoztunk neki, aranyat, tömjént, mirhát, hiszen királyi sarjhoz ez illik.

BOLDIZSÁR: Amikor útra keltem, nem tudtam még, meddig tart a vándorlásom, s célhoz érek-e. Most, a Gyermeket látva már tudom, hogy a csillag a nagy Király bölcsőjéhez vezetett, akinek tisztelet, dicsőség és imádás legyen mindörökkön-örökké.

(Az angyalok bejönnek.)

1. ANGYAL: Mindenki megérkezett?

3. ANGYAL: Ej, hát nem látod? Ma nagyon komolytalan vagy!

1. ANGYAL: Akkor teljesítettük küldetésünket, hazatérhetünk.

2. ANGYAL: Mielőtt visszatérnénk, köszöntsük énekkel az Újszülöttet, a világ Megváltóját!

(Mindnyájan énekelnek)

"Dicsőség, mennyben az Istennek..."

Ajánld ismerősödnek is!


Információ, észrevétel, kapcsolat: info[kukac]plebania.net
Probléma esetén: segítség