Főoldal Újdonságok Fórum
Kateketikai ötletek
Áldások, imádságok
Szentségek
Szilvarérum
Színdarabok
Humor
Énekek
Katekézisek
Versek
Előadások
Hittanóra - vázlat, ötletek
Történetek
Segédanyagok
Technikai segítség

Szertartáskönyvek

hittanterem[kukac]plebania.net
Levél a szobafelelősnek

 
HITTANTEREM

Kevélység (Szilvarérum / Alázat)
Bekerült: 2004.03.14. 16:59
Megnyitva: 1070. alkalommal

Michelangelo dacos és erős szellem volt: hajthatatlanul büszke művészetére, de azért tűrte a bírálatot, ha szobrait ítélték meg, ha festményeiről mondtak véleményt, vagy ha gigantikus építészi terveinek valamely részletét kifogásolták. Ám bozontos szemöldöke alatt harag sugárzott szeméből és ökölbe szorult mindkét keze, ha verseit bírálták. Mert Michelangelo magát tartotta a nagy költőnek, a szó könnyed és hajlékony művészének.
Goethét sokat bírálták életében. Heves küzdelmek, hagy írói harcok vívódtak körülötte. Élesen támadták egy-egy munkáját, hevesen bírálták alkotásait. Goethe valójában hideg fölénnyel tudott mosolyogni a bírálatok fölött. De amikor a weimari színházat igazgatta és darabot rendezett, nem tűrt véleményt, fellángolt minden ellentmondás miatt, és szenvedelemre gyulladt a legkisebb megjegyzésért. Ám haragja akkor volt legerőteljesebb, amikor kifogásolták a weimari nagyfejedelem bányáinak vezetési módját, mert Goethe önmagát tartotta a legnagyobb geológusnak és lekiválóbb bányásznak.
Balzac nem volt büszke a regényeire. Kereskedelmi zseninek vélte magát és állandóan nagyszabású üzleti terveken dolgozott, vállalkozásokat csinált és a pénzt, amit mint író keresett, merész és lehetetlen üzleti elképzelésekre verte el.
Jókairól Gyulay Pál soha nem ismerte el, hogy nagy regényíró. Jókai és Gyulay barátsága azért változatlan maradt. Ám Jókai szenvedélyesen kertészkedett. Írt is kertészeti könyveket, cikkeket és tanulmányokat. Amikor így a Svábhegyen kertészkedett s a régi barátja meglátogatta és figyelmeztette, hogy néhány hernyót vett észre egy cseresznyefán, barátjától elhidegült. Sohasem adta vissza a látogatást... (Szürke Pál, Nemzeti Újság, 1932. ápr. 3.)
(Sok hasonló történet lenne még az írásban. Ha valaki kíváncsi rá, írjon a VP címére és szkennelve küldöm az egész cikket. V.I.)

Ajánld ismerősödnek is!


Információ, észrevétel, kapcsolat: info[kukac]plebania.net
Probléma esetén: segítség