Főoldal Újdonságok Fórum
Kateketikai ötletek
Áldások, imádságok
Szentségek
Szilvarérum
Színdarabok
Humor
Énekek
Katekézisek
Versek
Előadások
Hittanóra - vázlat, ötletek
Történetek
Segédanyagok
Technikai segítség

Szertartáskönyvek

hittanterem[kukac]plebania.net
Levél a szobafelelősnek

 
HITTANTEREM

Jézus megtölti üres kezünket (egy elsőáldozás menete) (Szentségek / 3. Oltáriszentség)
Bekerült: 2002.11.05. 08:33
Megnyitva: 5706. alkalommal

Jézus megtölti üres kezünket
Egy elsőáldozás menete

Nagy plakát van az előtérben felfüggesztve. Az ostyából és a kehelyből sugarak áradnak. Ez az engesztelés szimbóluma. Ez az öröm is. Kívül üres kezek vannak, melyekbe a gyerekek keresztnevüket írták.

Szentmise bevezető része

Pap:
Az Úr, aki megtölti kezünket, legyen veletek!

1. Isten örömmel ajándékoz meg bennünket nem csak ma, hanem életünk minden napján. Töltsétek meg üres kezeiteket, hogy Isten elküldhessen benneteket mindenhová, tanúságot tenni róla!

2. A hit szimbóluma a kereszt. Segít bennünket abban, hogy egyre jobban higgyünk benne. Hogy hitünkben fejlődjünk és növekedjünk. Segít abban, hogy hitük szerint éljünk napról napra. (Keresztet hoznak!)

3. Ha Isten fogja kezünket, jó kezekben vagyunk, mert Isten vezeti életünket. Ma, holnap és minden nap szeretettel tölti meg kezünket.

Bűnbánat

Pap:
Kedves Gyermekek! Mit is akarunk ma ünnepelni? Amit az előbb mondott szavak kifejeztek: Jézus ma megtölti üres kezünket. Ezért választottuk témául a kezeket, mert valamikor egy édesanya a következőket mondta:

Gyermek:
A kezek elkísérnek bennünket egy életen keresztül. Kezdettől fogva velünk van a kezünk, amelyet örömmel helyezünk édesanyánk, édesapánk kezébe. Minden ember egész életén át rá van utalva a másik ember kezére. A kezünk ad meg mindent, amire szükségünk van az életben. Keresztségünk óta Isten tart bennünket a kezében. Ma az Isten Fiát, Jézust adja a kezünkbe.

Gyermek elsőáldozási emlékképekkel:
Sok mindenünk megvan az életben, néha túlságosan sok is. Ma az elsőáldozás napján még többet kapunk hozzá. Kezeink túlságosan is tele vannak. A felesleges dolgokat le kell tennem, hogy Jézus számára legyen hely benne. Ő majd megtölti a kezemet.

Pap:
Az előbb elmondottakat egy csészével tudjuk nagyon szépen szemléltetni. Egy Taizéból való csészén olvashatjuk a következő imádságot:

Gyermek csészével:
Uram, tégy engem egy csészévé, hogy nyitva legyek: adhassak és kaphassak, alakíts át engem csészévé, hogy nyitott legyek, akár elveszel, akár adsz valamit. Találsz-e nálam valamit Uram, amit el tudnál venni? Megérdemlem-e, hogy tölts belém valamit?

Gyermek vers:
Kezünk tárva, kezünk üres. Kezünk azt akarja mondani: Jöjj hozzám Uram, jöjj a szívembe! Világosíts meg, add nekem szeretetedet és ne hagyj el engem soha!

Gyermek a csoport gyertyájával:
hittanórán egész felkészülés alatt ennél imádkoztak Isten most megtölti kezünket, amikor megbocsátja bűneinket. Kezembe tartom azt a gyertyát, amely előtt imádkoztunk a hittanórákon és ezzel kifejeztük: a sötétségből a világosságra jutunk, bűneink pedig bocsánatot nyernek. Kezünk nyitott Urunk, bocsásd meg bűneinket!

Pap:
A mindenható Isten irgalmazzon nekünk és jöjjön el közénk! Bocsássa meg nekünk, ha kezünket nem akartuk kiüríteni, hogy helye legyen nálunk! Bocsássa meg, ha mások elől elzártuk a kezünket és adjon kegyelmet a mai ünnep méltó megtartására!

Könyörgés

Pap:
Urunk Istenünk!
Te ajándékoztál meg bennünket kezünkkel, mellyel jót és rosszat tehetünk. Tégy készségessé arra, hogy kezünk üres legyen számodra! Csak azzal töltsd meg kezünket, amire valóban szükségünk van! Ma egy kis darab kenyérben egyetlen Fiadat adod nekünk. Ő töltse el kezünket egy életen át! Tégy készségessé bennünket arra, hogy Jézust ajándékként fogadjuk! Aki Veled él és uralkodik a Szentlélekkel egységben, Isten mindörökkön örökké.

Gyermek kereszttel
Istenbe helyezzük bizalmunkat, kössünk vele szövetséget. Ünnepeljünk együtt vele, újítsuk meg keresztségi fogadalmunkat, és ezzel fejezzük ki barátságunkat Istennel!

Egyetemes könyörgés

Pap:
Jézusunk! Üres kézzel jövünk hozzád és arra kérünk, töltsd meg kezünket akaratod szerint! Válaszunk: Tárd ki kezedet, Jézus, és végy oltalmadba minket!

1. Magunkért imádkozunk Jézusunk. Add, hogy felismerjük, Te tartod kezedben életünket!

2. A szülőkért és a tanítókért imádkozunk: Adj Urunk nekik jó kezet a gyermekneveléshez és mindig bízzunk bennük. Kérünk, hogy mindig bizalommal lehessünk irántuk!

3. A betegekért és a szenvedőkért imádkozunk: Add Jézusunk, hogy érezzék vigasztaló és segítő kezedet!

4. A világ összes keresztényéért imádkozunk: Add Jézusunk, hogy érezzük, nincs más kéz, melyben bízhatnánk, csak a Te kezed!

5. Az elhunytakért imádkozunk: Jézusunk! Add, hogy érezzék kezed segítségét és nálad nyerjenek örök nyugodalmat!

Pap:
Istenünk, Atyánk! Engedd, hogy mindig Hozzád fordulhassunk minden ügyünkben! Kezed kísérjen bennünket életünkön át! Dicséret és hála Neked most és mindörökkön örökké.

Gyermekek adományokkal és virággal
Jézusunk! Hálánk akarjuk kifejezni ezekkel az adományokkal, melyeket oltárodra helyezünk. A Te kezedből kaptuk ezeket. Hálatelt kézzel hoztuk most eléd. Változtasd át ezeket testeddé és véreddé!

Felajánlás

Pap:
Istenünk, Atyánk! Felajánljuk neked a kenyeret és a bort. Ezekkel az adományokkal nyújtjuk feléd üres kezünket és kérünk, ahogyan átváltoztatod a kenyeret és a bort testeddé és véreddé, úgy változtass át bennünket is olyan emberekké, akik meg tudnak szabadulni a felesleges dolgoktól, hogy így könnyebben, szabadabban fogadhassuk ajándékaidat! Ezt kérjük Krisztus, a mi Urunk, által.

MIATYÁNK ELŐTT KÖTELET HOZ EGY GYERMEK

1. Bizalmunk jeléül hoztuk ezt a kötelet. Isten kössön és tartson össze bennünket Vele és egymással! Ezt az összetartozást nem csak a kötéllel fejezhetjük ki, hanem kezünkkel is.

2. Kezünket kitárjuk, Jézus, feléd. Jöjj bizalommal lelkünkbe! Kitárjuk kezünket embertársaink felé, hogy segítsünk rajtuk. Imára kulcsoljuk kezünket és közösen mondjuk az imádságot, melyre tanítottál minket.

ÁLDOZÁS ELŐTT MAGOKAT HOZ EGY GYERMEK

1. A remény jeléül magokat hoztunk az oltárra. Most azt kérjük Jézus, hogy amikor a szívünkbe érkezel, azok a magok, melyeket az előkészület alatt a lelkünkbe ültettek, életünk végéig növekedjenek és termést hozzanak.

2. A szeretet jelét mutatja a szív. Ezzel a szeretettel tölti el Jézus a mi szívünket. De egyben jele annak is, hogy a mi szívünk is nyitva áll Jézus előtt. Ezért kérünk most: Jöjj el hozzánk és maradj velünk mindig!


Prédikáció
A kincses sziget

A tengerparton egy halász felakasztotta száradni a hálóját. Amikor kora reggel kijött a kunyhójából, látta, hogy egy hatalmas, tarka madár akadt fenn benne. Miközben a hálót minden oldalról gondosan rögzítette, azon gondolkodott, mit tegyen a madárral. Emberhangon megszólalt a madár. "Hallgass rám halász! Ha visszaadod szabadságomat, gazdagon megjutalmazlak érte." A halász ijedten kiszabadította a madarat a hálóból, mire az arra kérte a halászt, hogy üljön a hátára. Elviszlek most egy kinccsel teli szigetre, ahol annyi kincset találsz, amennyit csak akarsz.

Hosszas repülés után egy kis szigeten leszállt a madár. A sziget tele volt arannyal és drágakövekkel. "Válaszd ki a kincsek közül amire szükséged van!" - mondta a madár. "Most elmegyek, de napnyugtakor visszajövök érted. Van tehát időd választani."

A halász megszédült a kincsek ragyogásától. Nem tudott anélkül egyet sem lépni, hogy aranyba, gyöngybe, vagy drágakőbe ne botlott volna Annyi kincs volt ott, hogy a földet sem láthatta. Csakhamar legyőzte meglepettségét és bejárta az egész szigetet. Csak azon járt az esze mit és mennyit vigyen magával. Az arany azért csábította, mert abból könnyebben lehet pénzt csinálni, de volt egy kis probléma vele: túlságosan nehéznek bizonyult." Egy marék drágakő könnyebb lenne, ér is annyit, mint egy zsák arany, viszont nehezebb eladni. "Így gondolkodott magában a halász.

Az lenne az érdekes, ha bennünket is elvinne egy madár egy olyan szigetre, ahol ennyi kincs van. Talán arra gondolnánk, hogy Jézus is arannyal és kinccsel tölti meg a markunkat. Így mindent meg tudnánk vásárolni, amire életünkben szükségünk van. Tényleg? De a történet folytatódik.

Amint a halász gondolkodott, mögötte gúnyos nevetést hallott. Egy öreg ember állt mögötte. Öltözete szegényes, arca ráncos volt. A sok kincs között igen nyomorultnak nézett ki. "Azért jöttél ide, hogy kiszabadíts ebből a nyomorból? Vigyél el minél többet a kincsekből, hogy legyen nekem egy kis zöldellő talaj, ahová néhány növényt ültethetek! A halász nem értette, mit mondott az öreg ember. Akkor bevezette az öreg ember kunyhójába a halászt, amely színaranyból volt. Az idős ember a kunyhó elől nagy fáradság árán eltakarította az aranyat és drágaköveket. Csak egy tenyérnyi hely volt, ahol nem volt kincs. Ekkor tűnt fel a halásznak, hogy egyetlen fát sem látott a szigeten, sem fát, sem füvet, sem bokrot. Méhecskék nem zümmögtek a kietlen tájon. Mindenhol csak a sok élettelen kincs volt. Az idős ember szomorúan és fáradtan mesélte el neki élete történetét.

Húsz évvel ezelőtt hozta a madár ide. A kincs annyira elbolondította őt, hogy kérte a madarat, hadd maradjon a szigeten, hogy így örökre a kincsek között lehessen. Igaz, a madár intette, hogy akkor a szigetet sohasem hagyhatja el, de ő kitartott vágya mellett. Először abban bízott, hogy jön majd egy hajó, amely őt elviszi a kincsek egy részével. De reménye szertefoszlott. Utána átkozta kapzsiságát. Pokol lett az élete. A madár naponta hozott neki élelmet, de süket maradt, amikor arra kérte, hogy vigye el őt a szigetről. A koldus legnagyobb szerencséjének tartotta volna, ha szegényen is, de visszatérhetett volna hazájába. Néha hozott a madár a szigetre egy-egy embert, akiket naplementekor megrakodva visszavitt.

A halász megrendülve hallgatta a történetet, majd mélyen elgondolkodott. Szeme előtt ott voltak a kincsek, de látta a meggyötört embert is. A kincsek hamar elveszítették értéküket. A szenvedő ember így szólt a halászhoz: "Összegyűjtötted már a kincseidet? Itt az idő, már jön a madár érted és kincseidért." Közben megérkezett a madár. Kérdezte, hogy minden rendben van-e, a kincseket is összekészítette-e. A halász kézen fogta az idős embert és azt mondta a madárnak: "Itt az én kincsem. Megengedted, hogy ember súlyának megfelelő terhet vihetek magammal." "Te vagy az első, akiben nem csalódtam," - mondta a madár. "Téged nem kápráztattak el a kincsek, te a szívedre hallgattál. Az emberi szív többet ér, mint a világ összes kincse."

A madár elvitte őket. Együtt maradtak mindketten. A halász minden alkalommal bőséges halfogással tért vissza. Minden munkáján áldás volt, így a legnagyobb örömre tett szert."

Az előbb már megkérdeztük: "A sok kinccsel tényleg boldogok lennénk?" A szigeten töménytelen kincs volt, de semmi növény sem gyümölcs nem termett meg rajta. Szerencsétlennek érezte magát a halász üres volt a keze, de hogy mivel akarta megtölteni, azt most megtudhatjuk:

Isten országa nekünk értékes, mint a gyöngy. Az emberi szív értékesebb, mint a világ összes kincse. Jézusnak nyitott volt a szíve az emberek felé. Mindenkihez jószívvel fordult aki bajban szenvedett. A kezekre ráírtuk a neveteket. A mi üres kezünkre Jézus neve van láthatatlanul felírva. Ha megvan Jézusunk, akkor mindenünk megvan. Jézus a mi kincsünk. Ő a mi halászunk, aki magával visz bennünket.

Letöltehető fájl(ok):
Letöltés 1_jezusmeg.zip (5 kb)

Ajánld ismerősödnek is!


Információ, észrevétel, kapcsolat: info[kukac]plebania.net
Probléma esetén: segítség