Főoldal Újdonságok Fórum
Kateketikai ötletek
Áldások, imádságok
Szentségek
Szilvarérum
Színdarabok
Humor
Énekek
Katekézisek
Versek
Előadások
Hittanóra - vázlat, ötletek
Történetek
Segédanyagok
Technikai segítség

Szertartáskönyvek

hittanterem[kukac]plebania.net
Levél a szobafelelősnek

 
HITTANTEREM

Egy értéktelen ember imája...(Lucien Jerphanson) (Áldások, imádságok / Imádságok - Minden időben)
Bekerült: 2004.03.23. 12:53
Megnyitva: 2377. alkalommal

Tudom, Uram, hogy nem érek sokat ezen a világon. Tanulmányaimat elhanyagoltam, és az olyan foglalkozásokkal is csak próbálkoztam, amikhez nem volt szükség semmiféle szakismeretre. Hat hónapnál tovább nem maradtam ugyanazon a helyen.
Azt mondták rólam: semmirevaló ember. Bizonyos értelemben ez igaz is. Mikor fiatal voltam, vagy nagyon magas vagy nagyon sekélyes cél lebegett előttem. Szomorú dolog hasznavehetetlennek lenni. Mikor észrevesszük, már mindig késő.
Korábban ez nem bántott. Most íme, szenvedek miatta. Ennek a tudata lassan a korral együtt növekedett bennem. Már bizonyossá lett - késő! Már sose leszek más, mint félbemaradt ember.
Nem tudtam, hogy az élet ilyen gyorsan múlik.

Ám a lejtőn nehéz fölfelé menni? Senki sem venné többet komolyan. Vége: számukra egy névtelen senki vagyok. Egy hasznavehetetlen alak. Határozottan belesodornak abba, hogy elhiszem: ez valóban igaz is.
Jön egy pillanat, amikor már nem tudok jóvátenni semmit. Késő már, Uram, hogy most valami jelentőset cselekedjem.
Ebbe keserűség nélkül egyszerűen bele kell nyugodnom. Anélkül, hogy a társadalmat, a kormányt, a szüleimet vagy bárki mást vádolnám. Ez könnyű volna.
De azért szeretném még egyszer összeszedni magam, hogy ne nyugodjam bele olyan könnyen, hogy mindig ötödik kerék legyek. Hogy ne szokjam bele nyugodtan semmirevalóságomba.
Szeretném, Uram, ha segítségeddel valamire még jó lennék!

(Lucien Jerphanson)

Ajánld ismerősödnek is!


Információ, észrevétel, kapcsolat: info[kukac]plebania.net
Probléma esetén: segítség