Főoldal Újdonságok Fórum
Kateketikai ötletek
Áldások, imádságok
Szentségek
Szilvarérum
Színdarabok
Humor
Énekek
Katekézisek
Versek
Előadások
Hittanóra - vázlat, ötletek
Történetek
Segédanyagok
Technikai segítség

Szertartáskönyvek

hittanterem[kukac]plebania.net
Levél a szobafelelősnek

 
HITTANTEREM

Versek (Versek / Ismeretlen költők)
Bekerült: 2006.04.03. 09:40
Megnyitva: 2096. alkalommal

Szent karácsony

Nagy ünnep jön,
karácsony közeleg,
Tárd ki a szívedet,
költözzék bele
Vidámság, szeretet.

Ha eljön a Szenteste,
s az Úr a földre száll,
borulj térdre,
s mondj el egy imát!

Örülj az Úrnak,
Hisz érted született,
Az ég ettől nemesebbet nem
Küldhetett!

Nyisd ki a lelkedet,
Lakjék benne nyugalom, hála,
Itt legyen a kis Jézus
puha, meleg ágya.

Ne legyen ma békétlen
egyetlen lélek se,
mert a karácsony
az öröm ünnepe.

Angyalok zengnek
glóriát az égben,
Nincs búskomor ember
sehol e vidéken!

A kis Jézus megszületett,
áradjon hát a FÉNY,
A Te lelkedben pedig
Sose hunyjon ki a remény!
(szin_era) 

Tulipánsors 

Harmatos tulipánok nyíltak ki a réten,
Tarka virágsereg pirosan, fehéren.
Úgy szikráznak rajtuk, a korai vízcseppek,
Mint amiket ezernyi csillaggal hintettek.

Ez a csoda azonban hamar elillan,
Mihelyt a nap fénye az ég alján felcsillan.
Eltűnik a vízcseppek gyöngysora,
Felszárítja a nap meleg sugara.

A fény hozza a meleget és életet,
Csalogatja a virágra a kedves méheket.
Színek kavalkádja kavarog a réten,
Vidámságra hív mindenkit a légben.

De az élet utat tör magának,
Ezért indul e szép virág is hervadásnak.
Ahogy a nap fénye egyre erősebbé válik,
Kicsiny virágunk életereje elfogy egy szálig.

Hervadtan rogy le a porhanyós földre,
Feláldozva magát mindörökre.
Nem vágyik ő már menedékre,
Örömmel gondol a jövő nemzedékre.
szin_era

Árnyas erdőben 

Árnyas erdőben ha járok,
Gondolatban messze szállok.
Messze idegen tájra mennék,
Ahová köt a sok szép emlék.

A fák csodálkozva néznek,
Vajon ki ez a magányos lélek?
Ki merészkedik be a homályba?
Akinek már sok az emberek társasága.

Lassan sétálok, meg-megállva,
Könnyeim lassan csorognak az út porába.
Lábaim visznek, hogy hová nem tudom,
Kezem összekulcsolom és imádkozom.

Ekkor hirtelen egy kicsiny madárka
Leszáll elém az út porába.
Vígan ugrándozik, bájosan csicsereg,
Nincs olyan ember, ki ezután kesereg.

A jó Isten küldte őt nékem,
Hogy ne vesszen el az összes reményem.
A felhő mögül is kinéz néha a nap,
Az én lelkem is örül, ha szeretetet kap.

Az Úr a szeretet forrása,
Hozzá szól a lelkem imája,
E kismadárral vidámságot adott,
S én továbbadom, amit csak adhatok.

2006-03-31
szin_era

A várakozás 

Nagyon vártuk, s eljött végre a tavasz,
Rügyet mozdító, virágot kibontó s ravasz.
Vége lett a hosszú, kemény télnek,
Elindul a fény felé az élet, utat enged a reménynek.

Valamire, vagy valakire mindig várunk,
Várván, hogy teljesüljön valamely álmunk.
Néha remény, néha kudarc.
Sokszor könnyes miatta sok emberarc.

Akire mi vártunk télen érkezett,
Nem várta őt fényes gyülekezet
Karácsonyeste született e világra,
Hogy az összes embert a bűnétől megváltsa.

Közeledik végre a Húsvét ünnepe,
Egyre erősebb bennünk az Úr szeretete.
A böjti időben felhangzik sok lélek imája,
Mert a Golgotán áll Jézus keresztfája.

Ő a mi egyetlen reményünk,
Csak benne rejlik az üdvösségünk.
De sajnos elítéltük őt,
Őt, a mi értünk szenvedőt.

Most hátát nyomja súlyos keresztfája,
Kínnal, szó nélkül viszi a halálba.
Áll a kereszt, mint egy égbekiáltó fájdalom,
Jézus szenved rajta, ó legyen irgalom!

Amikor a Mennyei Atya magához veszi a lelkét,
Magunkra vesszük a bánat köpenyét.
S mikor már elfogyott lelkünk utolsó imája,
Csüggedten, összetett kézzel rogyunk le alája.
szin_era

Hóvirág

Itt van végre a víg tavasz,
Hóvirág bújik meg a hó alatt.
A meleg csalogatja,
A szikrázó fény hívogatja.

Utat tör magának, keresi a napfényt,
Kinyújtózik, s fagyos szirmát bontja szét.
Mikor a hófehér álom kinyílik,
Virágja a tájat illattal telíti.

Harmat csillog minden fűszálon,
Ezernyi könnycsepp minden virágon.
Minden cseppjében tükröződik a szivárvány,
A tavasz hírnöke így nem marad árván.
szin_era

Álom


Ha eljön az este, s álom nem jön a szemedre,
Nézz fel a csillagos égre,
Álmodozz, hisz az élet egy álom,
S gondolj valami szépre.

Fönt mint megannyi parázs,
Izzanak a csillagok,
Válassz egyet közülük,
S hidd, hogy egy neked is ragyog.

A jó Isten azt is fényesre festi,
Amelyik kedves a szívednek,
Simogasd meg a szemeddel,
S hagyj utat a szeretetnek.

Álmodj arról, hogy felkel a Nap,
S a lelkedben életre kel a remény,
Béke és szeretet töltsön el téged,
S örülj, hogy árad a fény.

Álmodj virágos, zöld mezőt,
Sárga gólyahírt és kék ibolyát,
Nyugalommal gondolj arra, hogy
Csak az Úr képes tenni ennyi csodát.

Adjon Neked boldogságot ez a szép álom,
Lelked szárnyaljon el a messzeségbe,
Hová csak a képzelettel érsz el s
Imád találjon meghallgatásra fönt az Égben!
szin_era

Nyári este

Egy csöndes nyári éjjelen
A sötétlő ég alatt ültem éberen,
S fáradtan hunyorgó csillagokat néztem,
Mik az eget őrizték fényükkel hűséggel.

A nagy fekete égbolt, mint egy varázsos palást,
Beborítja a földet, nincs rajta szakadás.
Az egyik zsebéből a Hold is előbújik,
Fényével egy-egy felhő mögé húzódik.

Szégyenlősen bujkál a fodrok között,
Kerek képével ezüstbe öltözött.
A sápadt csillagok irigykedve nézik,
Az ég közepén csodásan fénylik.

Lassan megjelennek a csillagképek,
Ámulok rajtuk, olyan nagyon szépek.
Megszámolom a Göncöl csillagait,
S látom a Hold már nem sokáig marad itt.

S ha már elunta az esti őrjáratot,
Aludni tér ő is, leteszi a szolgálatot.
Keres egy szakadást az éjszaka köpenyén,
Hagyja, hogy beáradjon rajta a fény.

S mikor a hajnal fényei elnyomják sápadtságát,
A Nap is kezdi kinyitni tüzes virágát.
Egy darabig még küzd a fényesség ellen,
De aztán nyugodni tér, s eltűnik a fellegekben.
szin_era

Ajánld ismerősödnek is!


Információ, észrevétel, kapcsolat: info[kukac]plebania.net
Probléma esetén: segítség