Főoldal Újdonságok Fórum
Kateketikai ötletek
Áldások, imádságok
Szentségek
Szilvarérum
Színdarabok
Humor
Énekek
Katekézisek
Versek
Előadások
Hittanóra - vázlat, ötletek
Történetek
Segédanyagok
Technikai segítség

Szertartáskönyvek

hittanterem[kukac]plebania.net
Levél a szobafelelősnek

 
HITTANTEREM

Varga Péter: Versek (Versek / Más magyar költők)
Bekerült: 2009.04.01. 10:26
Megnyitva: 1298. alkalommal

A nap végén


Csendesedik már a természet szívdobogása,
az élet időtlenül lüktető, fénnyel telt ropogása;
most hozzád szólnak, Uram, a Mindenek,
az apró, fáradtságban lebegő, kicsi lélek – emberek.
Összeérnek a kérges kezek,
összebújnak a családok,
s mikor a fények éjbe szenderednek,
a szemek felfelé emelkednek,
akkor halkan suttogják félelmeik,
téged szerető, esendő gyermekeid.
Összegyűlnek a feszület előtt
kisfiúk és nagymamák;
megköszönik a végigvonszolt napot
a némán könnyező édesapák.
Az ében – palást bársonyán, Uram,
hozzád szállnak most imáink,
felkúsznak a gyertyafényen
s a megbocsátó fényességen.

Míg ezernyi puha ujjak imára fonódnak,
s a szemekben csillagfények gyulladnak,
kicsi térdek az ágy mellé hajlanak,
s könyörögnek azokért, kik ma nélküled alszanak.
A nap végén, már lecsukódnak a szemek,
s kicsordulnak az életterhes könnycseppek,
lehullnak az elfáradt kezek,
s végül sóhajra szállnak az utolsó ámenek.
A nap végén, benned megnyugodva,
a kegyelem fényében térünk nyugovóra;
köszönjük Uram, hogy óvod álmainkat,
míg angyalaid ránk terítik szárnyaikat.

Egészen a tiéd

Uram!
Egészen a tiéd vagyok;
bennem csak a te örök napod ragyog!
A kebledből indultam – apró porszem –
s a kebledbe térek vissza,
midőn megjártam a magam útját.
Egészen a tiéd, Uram!
Kebledtől kebledig,
büszkén járom ismeretlen utam.
Csak az ima léptet fokról fokra,
árvizek árján, ormok penge hátán,
te vagy éltem támaszbotja.

A kegyelmedet kérem, Uram,
hogy bevégezzem ismeretlen utam.
Lelkem lelkedbe helyezem – egészen a tiéd!
Éltem útja, két kezem munkája,
s a lelkem elfáradt hús-ruhája,
egészen a tiéd!
Mint porszem indultam,
s ha leszek sárrög, vagy hegy-magas,
akkor is porszemként térek vissza hozzád!
S ha éltem apró lángja kiég,
én – a megmaradt porszem,
egészen a tiéd,
egészen a tiéd!

A Szűzanya tisztelete

Mária, Szent Anya - bíbor hajnalok
legelső napsugara a világnak!
Oly nehéz ragyogó tiarát képzelnem
verejtéktől fénylő homlokodra, fényözönt
szakadt, koszos ruhád köré.
Lényed a világnak fohásza, világnak kovásza!
Látlak kormos üst mellett, fáradtan;
az egész napos robottól bágyadtan,
ahogy Családod kenyerét dagasztod,
melybe a szíved mélyéről indult
apró szeretet-gyöngyök hullnak.
Hátad a munka fölé hajol,
míg lelked a végtelenbe karol,
s egyszerű anya-kezed a hideg mosólébe ér,
lábadon por lepi el sebeid.
Hallak halk sóhajt sóhajtani,
az esti imát a férjeddel elsuttogni.
S már a bíborszínű hajnallal kelsz;
fázol még, szemed ég a fáradtságtól,
Fiad homlokára csókot lehelsz –
rettegsz, ó, hogy rettegsz az eljövendő áldozattól!
Hozzád szól imám, a mindennapi embernek,
ki két szemeddel láttad a Halált,
mely örök élet minden léleknek.
Az Úr van teveled!
Tedd lelkemre ráncos, koszos tenyered,
s áldd meg olyan hozzád hű, egyszerű,
halkan csengő és gyógyító anya-szóval,
most és halálom óráján…ámen.

Velünk vagy

Velünk vagy még kenyértestben,

s egy – egy átkönnyezett imaesten.

A vérbor ezeréves harmatában,

s mindennapi kenyerünk zamatában.

 

Ott csillogsz a lelkek tükrében,

vadvirágok illatozó kürtjében.

A könnycseppben, mi kifakadt egy kudarcon,

s abban, mely lesiklik egy – egy derült arcon.

 

Hol imáink virágillatként a mennybe szállnak,

s hol elesettek mögé újabb elesettek állnak.

A kínvihar utáni első napfényben,

egy vágyakozó imára kulcsolt kezében.

 

Mikor a kisgyermek először nevet fel,

mikor a szél végtelen mezőkön terül el,

a számító káprázat csavarta világ ellenén,

velünk, a rideg s elnyomó árnyak tengerén.

 

Velünk vagy a nap végi köszönetben,

a legkisebb s gyermeki örömökben.

Hol a kevésből is sokat odaadnak,

hol a kevesek Teérted rengetegen vannak.

 

Ott, hol lángok között újabb lángok gyulladnak,

s hol felemelkednek, kik eddig álmokban szunnyadtak,

velünk vagy a legsötétebb éj borzalmán,

s velünk, mikor megnyugszunk örökséged oltalmán.

 

Letöltehető fájl(ok):
Letöltés 0_Anapvegen.doc (24 kb)
Letöltés 2_0_Velunkvagy.doc (24 kb)

Ajánld ismerősödnek is!


Információ, észrevétel, kapcsolat: info[kukac]plebania.net
Probléma esetén: segítség