Főoldal Újdonságok Fórum
Kateketikai ötletek
Áldások, imádságok
Szentségek
Szilvarérum
Színdarabok
Humor
Énekek
Katekézisek
Versek
Előadások
Hittanóra - vázlat, ötletek
Történetek
Segédanyagok
Technikai segítség

Szertartáskönyvek

hittanterem[kukac]plebania.net
Levél a szobafelelősnek

 
HITTANTEREM

Túrmezei Erzsébet: Gyertya (Versek / Túrmezei Erzsébet)
Bekerült: 2003.12.09. 15:33
Megnyitva: 3133. alkalommal

       Kis karácsonyfagyertya. Szép fehér.

       Felül törött. Talán semmit se ér.

       A belén észrevenni már, hogy égett.

       S én mégse dobom el mint semmiséget.

       Nézem, elémbe állítom,

       Majd a kezembe' forgatom.

       A cirádáit, ferdeségét,

       törött voltát, sok betegségét

       mind tudom már, mind ismerem.

       Igénytelen, értéktelen.

       Szépsége, ékessége, ára

       nincs semmi. Mégse dobom el.

       Félreteszem karácsonyfára.

       Majd a lángjába néz szemem,

       s nem lesz nekem

       igénytelen, értéktelen.

       Sok betegsége, ferdesége,

       törött volta nem semmiség-e,

       ha ott lobog az ágon,

       s vezérlőm, világom,

       útmutató fény Betlehem felé?

       Tekintetem sugarát issza,

       lelkem száll századokon vissza:

       a nagy csodát csodálja újra

       és megremeg belé.

       Magában semmi. Félredobnám.

       De ha zöld fenyőről ragyog rám,

       a szívem fölviszi az égig,

       az eget meg lehozza hozzám.

       Kezembe' forgatom, nézegetem,

       s valami egyre azt súgja nekem,

       hogy ez a kis gyertya az életem.

       Görbe, törött, beteg.

       Valami, amit senki nem keres,

       mert észrevenni nem is érdemes.

       Végigélni se volna érdemes,

       ha nem lenne karácsony...

       ha ki nem gyúlhatnék sokadmagával

       karácsonyesti csodálatos fákon...

       ha Betlehem felé utat mutatva,

       nem ragyoghatna, nem világolhatna,

       végigélni se volna érdemes.

       De van karácsony, s én úgy szeretem

       kis gyertyaéletem.

       Ameddig karácsonyra vártam,

       értelmét, célját soká nem találtam.

       Míg egy szép angyalénekes,

       halk estén Betlehembe értem,

       s fel nem ujjongtam: ,,Most már értem,

       Most már tudom, miért is élek

       ezen a nagy sötét világon:

       hogy világítson kicsi gyertyalángom

       előre, Betlehem felé

       és megváltatlan, Megváltóra váró,

       sok emberszív dobbanjon meg belé.''

       Kis karácsonyfagyertya. Szép fehér.

       Felül törött. Talán semmit se ér.

       De ha zöld fenyőről ragyog rád,

       a szíved felviszi az égig,

       az eget meg lehozza hozzád.       

Letöltehető fájl(ok):
Letöltés 1_Gyertya.doc (23 kb)

Ajánld ismerősödnek is!


Információ, észrevétel, kapcsolat: info[kukac]plebania.net
Probléma esetén: segítség